A BKV HÉV vonatokon miért nincs külön poggyászkocsi?

Dehogy nincs rá igény, legfeljebb manapság nem a krumpliszsákokat meg a naposcsibéket, hanem a kerékpárokat meg a babakocsikat viszik rajta. Mára már a MÁV-nál is teljesen ellehetetlenítették a poggyászszállítást, az a vicc, hogy még a HÉV-szerelvényeknek van az egyik leghasználhatóbb erre kijelölt területe. Egyre botrányabb amit a MÁV-nál művelnek. Az egyesek által hugyosingának titulált szerelvényeken még legalább - olyan amilyen, de - volt poggyásztér, ahol akár 30 kerékpár elfért akárhogyan. Aztán felújítás címén az ajtót lefalazták, a tér kellős közepére bevarázsoltak egy hatalmas mozgássérültvécét, a többi helyet meg telerakták lehajtós üléssel, természetesen mindenki, akinek ott semmi dolga, ott ténfereg, bicikli meg jó ha elfér 3-4, de már megfordulni se lehet vele. A hernyókon ugyanez a történet. Erre a legújabbakon meg már egy rohadt akasztóhely sincs, csak a lehajthatós ülések, ahol kétszázadmagával tolonganak mind, akiknek elvették az ülőhelyét a nagy vonatrövidítgetéssel, meg az ostoba négyesülésekkel, mégis mit gondolnak, hogy majd ezek után még öten felállnak majd egymás mellett? Egyensúlyozzon az ember egy vécéajtó előtt ugyanazért a havi 20-30 ezerért, hogy egy faldarab vagy egy kapaszkodó nincs már, aminek nekidőlhetne... nem folytatom, mert nagyon csúnyákat mondanék.

Természetes kutya kötelesség lenne minden vonaton - édes mindegy hogy BKV/MÁV kezeli - biztosítani a tisztességes poggyászteret. (Poggyászkocsit értelemszerűen nem, mert az a húszkocsis vonathoz dukál, rövidebb szerelvényeknél legfeljebb poggyászteres kocsiszakaszról lehet beszélni.)

Csak amíg ilyen folyamatok zajlanak, hogy 700 ülésből hogyan lesz 400 méghozzá emberkínzó rettenet, hát a poggyászhelyzet megoldását pont várhatod.

Örülök, hogy a többieknek meg pont fogalma van róla, hogy mire van igény. Amikor a teljes szerelvény kong az ürességtől, akkor is általában 3-4 babakocsi van egymás fejetetején abban a nyomorult 1*1-es kockában, akármelyik vonaton. Egyéb (külön fizetett) pakkokkal meg már be se lehetett tőlük oda sohase jutni, csak megrekedni a 80 fokos előtérben, ahol se ablak, se semmi. Nem azért nincs poggyászszállítás a vonatokon, mert nincs rá igény, hanem mert olyanok a körülmények, hogy azt kívánod, soha többet ne kelljen csinálni. És kénytelenek az emberek leszokni róla! Akinek meg nincs kocsija, annak dogöljmegvan, vagy költözzön máshova. Ugyanezt csinálták, ahogy ellehetetlenítették a vasútforgalamat, hogy napi négy és fél óra utazás bejárni 30 km-ről ezeken az egyvágányos rettenetállapotú botrányvonalakon, és akkor még azt is egy kínná teszik, elveszik a lábad helyét, aztán az egész ülőhelyedet, majd az állóhelyedet, végül a biciklid helyét is. Előbb-utóbb eljön a pont, amikor az ember nem bírja tovább, meg a többi sem, aztán ezrével menekülnek az emberek egy élet munkáját hátrahagyva az ilyen minek a poggyászkocsi vasúttal megáldott sorvadó falvakból. Akkor már tényleg minek.

Azelőtt a leszedett gyümölcstől a festőlétrán és a kapagépen át a konyhabútorig mindent hordtak rajta az egyszerű emberek (pláne Pest megyében!), akiknek ma ha lenne is pénzük még épp venni a városban valamit, úgyse tudnák már hazavinni se... Azelőtt az ember begurult a talicskával az állomásról a hűtőszekrénnyel, stb.

Ami meg a HÉV-et illeti: annyi kerékpár lesz rajta, amennyi hely van. Ha húsz, akkor húsz. Most csak azért nincs húsz, mert egy kínszenvedés tömegben lenni vele, és hamar eltántorodik tőle az a másik tizenakárhány. Ráadásul pont némelyik HÉV-vonalon lenne is erre kifejezetten nagy igény. Jóval nagyobb, mint az ország ilyen-olyan vasútvonalain, ahol sajnos az embernek már foguk sincsen, nem hogy bármiféle utazgatnivalójuk.