Miért mennek az emberek fa arccal az utcán, járműveken?

Mégis, gyaloglás közben mit kellene csinálni? Vigyorogni magában? Vagy forgatni a fejét, hogy ki, hogyan gyalogol, vagy hogyan néz ki?

Az emberek általában mennek valahova. Nagyobb részt, gondolom, az előttük álló idő eltöltése jár a fejükben.

Mert mindegyik egy fából faragott királyfi vagy királylány.

https://www.youtube.com/watch?v=wkaU4VmdcKk

Miért, magamban nevessek?

Nagyon sokan kifogásolják azt, amit Te is. De sose értettem.

Nekem a közlekedés - amikor egyedül vagyok - mindig is egy olyan hely volt, ahol végre nincs ismerős. végre egyedül vagyok. Végre elmerülhetek a gondolataimban.

Én magam nagyon szeretek elgondolkozni, mindenféléről, akár álmodozás (bilibe lóg a kezem szintű), akár valami sztori, akár valami hülyeség és igen, sokszor a gondjaim forognak az eszembe. Mit kellett volna másképp - hogy legközelebb tanuljak belőle.

Őszintén megmondom, kell nekem minden nap idő, amikor nem beszélek senkihez, hozzám se beszélnek és nem is a kötelességeimet végzem, pl nem tanulok, hanem elmélyedek.

Amikor pedig nincs kedvem elmélyedni, olvasok, sudoku-zom, Candy Crush-ozom, tanulok. Bár sokan megvetnének azért, hogy képzelem, hogy elfoglalom magam tömegközlekedésen, majd nem veszem észre, hogy át kell adnom a helyem. És igen, megmondom őszintén, amikor 50 percet utazom, abból 30-at egy adott járművön, akkor szeretek ülni.

Egyébként a kismamáknak és a nehezen mozgóknak igyekszem átadni a helyem...

Bevallom őszintén, nem a többi embert nézem, nem mosolygok rájuk, nem akarok beszélgetésbe elegyedni velük. Szeretnék néha ellenni magamban, különben bekattanok.

...és igen, valószínűleg faarcom van eközben.

Diákmunkán gondolkoztam nagyon el, egész konkrétan nyári terveket szőttem, hogy majd ide-oda megyek és milyen jó lesz - szóval kellemes dolgokon járt az agyam. Erre egyik melóstársam megszólít, hogy milyen stresszesnek tűnök, ne görcsöljek annyit mert árt az egészségnek.

Valószínűleg nagyon faarcom lehetett munka közben, ami összetéveszthető a stresszel.

A többség nem azért van az utcán mert annyira sétálni akar egyet, hanem siet valahova, és ez egy kényszerű rossz. De vannak nyugati országok között is, ahol szinte illem része, hogy a buszon csendben vannak.

Ha magamat nézem, utálok az utcán menni, ha megbámulnak zavaró, ha rossz emberre nézek belém köt, minden második sarkon ott egy csöves, vagy árus aki a pénzemet akarja.

Ráadásul én kifejezetten szeretem ha csendben vannak az emberek, és nyugodtan el tudok mélyülni a gondolataimban, vagy csak szimplán pihenni egy hosszú nap után. Így kifejezetten utálom mikor valaki ordibál, viháncol, meg vergődik körülöttem.

Hát normális esetben én sem szoktam vihogni magamban.

Meg ha utazok akár autóval, akár busszal, akkor vagy elvagyok gondolkozva, vagy figyelem a tájat, és akkor mindenki szomorúnak néz ki.