A japán nagysebességű vonatok már kezdetektől fogva osztott hajtásosak voltak?

Ez elsősorban a helyi igények miatt alakult ki. A vonófejes EMU-k relatíve kevesebb és kisebb méretű elektromos berendezéseket, ezáltal kisebb gyártási és karbantartási költségeket igényelnek. Hozzájön még ehhez, hogy ebben az esetben a vontatómotorok izoláltan működnek az utastértől, így kisebb a zaj, a vibráció, komfortosabb az utazás.

Az osztott hajtásnak viszont inkább üzemeltetési, semmint utaskényelmi okai vannak: Pl.: az osztott hajtással közlekedő EMU-k tengelyterhelése egyenletesebb, ezáltal csökken mind a pálya, mind a környezet terhelése (zaj, rázkódás, kevésbé veri szét a sínt) és értelemszerűen a kisebb tengelyterhelés "kevésbé" masszív ágyazást, pályaelemeket igényel. Osztott hajtásnál természetesen egyenletesebb a fékrendszer elemeinek a kopása (pl. fékbetétek), hatékonyabb a regeneratív fékezésből történő energia visszatáplálás, egy vagy több vontatómotor meghibásodása esetén is működőképes marad a jármű, illetve nagyobb az utaskapacitás is a hasonló kocsiszámú, ámde vonófejjel rendelkező szerelvényekhez képest.

Japánban en bloc igen szigorúak a nagysebességű vasúti járművek üzemeltetésére vonatkozó szabályok, így számukra a csendesebb futási tulajdonságok és a relatíve nagyobb utaskapacitás, az alacsonyabb karbantartási költségek, míg a németeknél a kényelem volt az elsődleges.