A feleségem most lett jegyvizsgáló a MÁV-nál. Mitől kell őt féltenem?

A gázolástól. Nem túl hálás feladat szemrevételezni a sérültet, miután 120-szal átrobogott rajta a vonat.

Ahol sok a renitens utas, ott beszólogatás, fenyegetőzés előfordulhat, de fizikai bántódás aligha éri, mert a törvény keményen bünteti. A rizikósabb vonatokon amúgy is van biztonsági személyzet és nem is engedik egyedül dolgozni a jegyvágókat.

Ha vannak is agresszívabb utasok, ott a a másik vele levő kolléga is. Sőt, a nagyon ritkán előforduló esetekben, akár rendőrt is lehet hívni. Van náluk telefon.

Inkább a rendszertelen szolgálat lehet megterhelő, amíg nem szokja meg.

Az asszonypajti jegyvizsgáló. A cigányokból kezesbárányt tud néha csinálni, de a feldühödött, hófehér bőrű focidrukkerek bizonyultak már kemény diónak! Az eddigi összes konfrontációt megúszta, bár lelkileg néha megterhelő.

A rendszertelen munkarend esetleg okozhat (főleg az elején) egészségi problémákat, de hozzá lehet szokni.

Korábban írták a munkahelyi zaklatást: alapvetően badarság (nem azt mondom, hogy nem történik meg, de ez bármilyen munkahelyen előfordul, a vasút ettől semmivel se különb). És ami még fontosabb: kettőn áll a vásár.

Gázolás: lelkileg nagyon megterhelő, de általában a mozdonyvezetők ilyenkor nem várják el, hogy a jegyvizsgáló hölgyek segítsenek neki a "tunkolásban", ilyenkor sokkal célszerűbb, ha a nyugalmukban megzavart utasokkal foglalkozik.

Hosszú távon meg fogja tanulni, hogy az utazóközönség részéről érkező negatív tapasztalatokat ("nemveszekjegyet, rohaggymeg", "mékésikavonathogyszülnélsünt") hogyan dobja a kukába műszak végén (esetleg otthon még puffog egy kicsit, de elmúlik hamar).