Az 1994-es Szajoli balesetnél a lámpáknak nem kellett volna mást mutatni, ha egyenesen lehet csapni neki 110 km/h-val, és mást mutatni akkor, ha jön egy váltó, amin x km/h val lehet áthaladni biztonságosan?

Nem. Ugyanis a vágányút helyesen volt beállítva, csak az inkriminált kitérő a korábban végzett tolatási mozgás általi felvágás miatt feles állásban volt.

Ezt kellett volna a váltókezelőnek próbaállítással észrevennie, ha elvégezte volna.

Szajolban akkoriban Siemens-Halske elektromechanikus biztosítóberendezés volt, ezeknek nem volt végállásfigyelésük. Azóta modernebb berendezések üzemelnek, ezek figyelik, hogy a kitérő végállásban van-e.

A baleset körülményeiről van egy rövid dokumentumfilm, amelyben elemzik az okokat:

http://www.youtube.com/watch?v=TGG90Y-ajaI

A you tube-on található videó, mely a balesetet szimulálja tárgyilagos, de nem elég részletes. Ugyanis nem tárja fel a műszaki hiányosságokat,melyek kiküszöbölése által nagyobb valószínűséggel elkerülhető lett volna ez a baleset.

Ez a hiányosság egyértelműen a MÁV számlájára írható. Semmi sem ellenőrzi a vonóvezetékes váltók helyes állását az emberen kívül. Egy egyszerű hangjelzést adó berendezés felszerelése elegendő lett volna annak ellenőrzésére,hogy a váltó fel lett-e vágva vagy sem. Egy ólom plomba nem fog jelezni, de egy csengő igen! Gondoljunk csak bele: ma és persze már a baleset idején is itthon 160km/ó az engedélyezett maximális sebesség. Ehhez képest igen sok helyen elavult biztosító berendezéseket használnak.

Arról már nem beszélve, hogy a forgalmi utasítás sem teljesen egyértelmű minden esetben. Ilyen feltételek mellett kell a vasutasoknak dolgozni ill. utasként közlekedni. Ezt a balesetet halmozott emberi mulasztás okozta. Sajnos. http://www.youtube.com/watch?v=TGG90Y-ajaI