Miért olyan sok a bunkó ember a tömegközlekedéseken?

A kérdésedben benne van a válasz. Mert ez TÖMEG közlekedés.

Nekem is vannak kedvenceim.

-Idős néni sántikál az utcán, majd meglátja, hogy jön a busz, és olyan sprintbe kezd, mintha versenyen lenne. Amikor a buszra felszáll, hirtelen újra lesántul...

-Dohányzó személy, aki úgy száll fel buszra-villamosra, hogy a járművön fújja ki az utolsó lélegzet cigit... (én is dohányzom, de ez durva)

- Távolsági busznál: ötven személy kényelmesen elfér. A megállóban még húsz ember sem áll, de amikor beér a busz, mind elsőként akar felszállni, hogy legyen ülőhelye...

- Tömeg nélküli buszon és villamoson azok, akik nem szállnak le a következő 1-2 megállónál, de azért mindenáron az ajtóban akarnak állni, akadályozva a többiek leszállását

- Felszálló utasok a leszállókat az ajtó elé állva akadályozzák, ahelyett, hogy az ajtó mellé állnának.

Sorolhatnám a végtelenségig, de a tömegközlekedés ilyen. Mondanám, hogy vegyél autót, de az utakon is nagyjából ugyanilyen emberek közlekednek, csak még nagyképűek is, mert egyedül feszíthetnek az autójukban.

Persze mindig tisztelet a kivételnek, és persze, akinek nem inge, az ugye nem veszi magára...

Kicsit olyan "lőrincellászlós" a stílusod, és nem feltétlen a kisregény miatt amit írtál :)

Ahogy látom, te is túlbonyolítod, hiszen ez még egész "kulturált" eszmecsere volt.

Én Bp-en élek és bár ritkán tömegközlekedek, de ha mégis, kb másfél perc alatt le tudnám pakolni a busz felét az utazásuk miatt. Tanulók táskával, öregek botot lóbálva, importindiánok hangoskodva, beszólva, szotyizva, hajléktalanok szatyrokkal, büdösen, csimbókos hónalj a fejed mellett, agresszív ellenőrök beléd kötnek stbstb, lehetne ragozni.

Egyébként az általad vázolt stílusú hölgyeményen én is csak röhögni szoktam. Talán egy kicsit vulgárisabban kezeltem volna a dolgot.

ehh sajnos nem kell bemutatni a dolgot...

szívritmus zavarom van, és reggelente elég rosszul vagyok a gyógyszer miatt. szédülök, homályosan látok, ami kell.

be kellett ugranom a suliba, úgyhogy reggel felszálltam a buszra, örültem hogy találtam egy helyet.

pár megállóval arrébb felszállt egy vén szipirtyó. mindig át szoktam adni a helyet az időseknek, most nem voltam olyan állapotban hogy akár fel tudjak állni. de láttam visszapillantóban, látszott is rajtam h gáz van, fal fehér voltam karikás szemekkel, kórházból biztos nem engedtek volna ki xD

kb 120 kilós nénike felvágtat a buszra, keresztülgázol mindenkimn, megáll előttem, és közli h "azonnal adjam át a helyet, mert én fiatal vagyok"...

kulturáltan közöltem vele, hogy beteg vagyok, és most jobb lenne ülni, kérjen meg vki. mást.

Kis akadékoskodás után kiböktem h a szívemmel van baj. Erre felordít, h szívbetegen senki sem jár iskolába, azonnal álljak fel.

hát itt betelt a pohár, felkeltem, átmentem a busz másik felére, és két kézzel kapaszkodva végigszenvedtem állva még fél órát...

de nem is az öregasszony idegesített jobban, hanem hogy senki nem volt képes felkelni, és átadni a helyet sem neki, sem nekem... -.-

hűűűű....hát mesélhetnék én is. megyeszékhelyen lakom, második terhességem alatt sokszor leesett reggel a vérnyomásom. egy ilyen reggelen a buszon állva ért az ájulás. eszméletem nem vesztettem el, de szakadt rólam a víz a februári hidegben és egyáltalán nem láttam, csak feketeséget. az utolsó két megállót a csuklóban térdelve tettem meg, és senki, de senki nem kérdezte meg mi bajom, pedig meg is kérdeztem valakit, hogy hol járunk, mert lassan le kellene szállnom.

vagy, még gimiskoromban a buszmegállóban egy bácsi, mivel túl nagy szüksége nem volt a botjára, de mint státuszszimbólum szükséges, mert a buszon kell az ülőhely, a buszmegállóban ácsorogva gondolta kipróbálja milyen mazsorettnek lenni és úgy orrba vágott a botjával, hogy azonnal vérezni kezdett az orrom. annyit sem mondott, hogy elnézést.