Kinek volt itt igaza, a sofőrnek vagy az utasnak?

#10

Igen, értelmes, mert így legalább megtanulja mindegyik, hogy nem Ő van nyeregben. Ha felváltod neki, mindennap eljátsza majd ezt.

#9 Mi ebben a más?

Te meghatározod az árat, a vállalkozó is meghatározza az árat, egyik fél sem köteles pénzt váltani.

Annyi a különbség, hogy a közlekedési vállalatnak egyértelmű szabályzata van amit rá utaló magatartással elfogadsz azzal, hogy felszállsz a járműre.

#10 Hiába van meg a szándékom, hogy felváltsam, ha nem tudom.

Egyébként jártam úgy az Auchanban, ami nem garázsbolt, hogy d.e. 10 körül(!) 5ezresből nem tudtak visszaadni.

#14

Mert semelyik vállakozás nem pénzváltó, ezt kéne már felfogni. Nem azért csinálnak vállalkozást, hogy te oda hord a húszezreseket.

"visszautasítható a bankjegyek és érmék elfogadása, ha a kereskedő az áru értékénél aránytalanul nagyobb címletből nem tud visszaadni."

[link]

Azt tegyük hozzá, jó sok büdös nagy proli van tömegközlekedésen.

Mostanában utaztam távolsági buszokon, szinte nem volt olyan felszálló aki ne alkudozott volna, ne próbált volna elsunnyogni valamit, nem volt a bérletre írva a száma, többször lyukasztott jegyet akart érvényesíteni...

Bár ügyfélként elvárható, hogy egy szolgáltató tartson kellő mennyiségű váltópénzt, de azt belátom, hogy egy főleg kis összegekkel operáló szolgáltatónál komoly szervezést igényel, hogy biztosítsa a váltót húszezreshez. Egy regionális buszjáratnál , frissen munkát kezdő sofőrnél eleve nem nagyon van honnan feltankolni a kasszàt, ha nem valamilyen pénztárral is bíró telephelyről vagy csomópontból kezdi a műszakot.

De igazából mindig is volt erre megoldás, mert a Volán társaságok üzletszabályzata ismer olyan megoldást, hogy jegyzőkönyv ellenében átvehető a nagyobb címlet, a visszajárót pedig majd küldik postán. Nyilván nem egy életszagú megoldás, nem is közismert , de elvileg van ilyen is.

Ezen kívül az utastársak is tudnak néha váltani, de az online változatok is megoldást jelenthetnek. Ahogyan az előre gondolkodás is…