Ha nincs üres hely a buszon csak valaki mellett illik megkérdezni, hogy oda ülhetek-e?

Az illiknek nem a nem illik az ellentetje. Én úgy mondom, hogy nem kell megkérdezni. Tessék csak bátran nyomni a pirosat, de semmit nem változtat.

Más a helyzet pl. olyan vonaton, ahol van kehetőség helyfoglalásra, de nem kötelező. Nyilván, ha valaki elment a mosdóba, vagy kiment a folyisóra, nyújtózni egyet, de várisi buszon mit kérdezősködhek?

Úgymond ez a protokoll része. A nemleges válasz persze nem tartozik a protokollhoz.

Én úgy gondolom, hogy ilyen esetben a később felszállónak illik megkérdezni, a már ott ülőnek pedig helyzettől függően illik válaszolni. Ha úgymond valakinek foglalja a helyet, akkor azt csak a jóillendőség határain belül szabad. Ha négy-öt szabad hely van, és harmincan szállnak fel, akkor nem illik azt mondani, hogy foglalt. Fordított esetben, ha mondjuk harminc páros helyen ül egy-egy ember, és négy-öt ember száll fel, és mellette tudjuk, hogy a várt ember hamarosan fel fog szállni, akkor a "szabad-e ez a hely?" kérdésre lehet udvariasan azt a választ adni, hogy "ne haragudjon, másnak foglalom", ebben az esetben nem választunk el senkit sem egy ülőhelytől. Fordított esetben, amikor látszólag túl sokan szállnak fel a szabad ülőhelyekhez képest, nyilván türhőség elküldeni az illetőt.

Távolsági buszokon ("illik"),inkább régről maradt szokás megkérdezni,de városi,főleg BKK-n nem kell semmit kérdezni.A busz nem helyjegyes(kivéve a befizetett turista utas busz),senkinek semmi joga foglalni egy üres ülést,vagy odapakolni.

"Illik" ilyen alapon büdösen koszos csöves ruhában sem illik felszállni :)

15-ös! Én már hetven felé közeledem, és elárulom neked, a legtöbb illemszabályt jól ismerem, és sokat alkalmazok is. Néhány feledésbe merült már, és őskövületnek néznek, ha alkalmazom.

De a kedvedért:

Felszállok a társas szekérre.

– Üdvözletem vezető úr! Hogy szolgál a kedves egészsége?

– Köszönöm szíves kérdését kedves uram. Kellemes utazást kívánok!

Majd elindulok hátra:

– Üdvözletem uram, kezét csókolom asszonyom, jó napot kívánok, kezét csókolom.

Oda érek egy üres helyhez.

– Bocsásson meg kedves öcsém uram, hogy bátorkodom ismeretlenül megszólítani. Megengedi, hogy helyet foglaljak ön mellett?

– Tessék parancsolni kedves bátyám uram! Mi sem természetesebb.

– Nagyon szépen köszönöm!

…

Hát valahogy így kellene édeseim. Aki nem ezt cselekszi, az bunkó.

#17 Nagyságos ténsúry, a leírtak alapján feltételezem, hogy örömmel tölti el a szívét a "vármegye" és a "főispán" elnevezések hivatalos nyelvezetben történő újbóli megjelenése is.

De ha így hetven felé közeledve is otthonosan mozog a világháló kezelésében, akkor azt is láthatta Nemes és Nemzetes Sziliciumvölgyi Czukorhegyi Márkus uraság villanydelejes Arczkönyvét lapozgatva, hogy manapság már kissé idejétmúlt az álláspontja.

18. Karikírozni akartam volt azokat, akik szerint kérdezősködni kell.

Soha nem tettem, és soha nem köszöntem a járművezetőnek sem. Minek. Én nem értem azokat, akik megteszik. Persze, ha kérdés intézek hozzá, vagy jegyet veszek, akkor igen.

Előzőleg írtam a vonatot. Ott nem mindenki ül egy helyben az utazás alatt. Nyilván nem foglalom el a helyét, miközben ő pisilni ment.

De buszon, és főleg városin minek érdeklődni?

megtehető, de nem vagyok bunkó, ha nem teszem.