Ha tegyük fel valaki besétál egy metro alagútba, és közben jön a metró, van annyi hely az alagútban, hogy félreálljon az ember?

Igazából metrója válogatja, attól függően mikor és milyen technikával építették.

Életmentő árok (már ahol van) csak állomásokon van kiépítve. Alagút falában lévő bevágás nagyvasútnál szokás, ami metró így épült, ott valószínűbb.

A budapesti 4-es metróban még járda is van. A 2-3-as metrók szélesek és magasak, a fúrt alagút oldalában lehet elég hely, hogy fizikailag el lehessen férni, de a légáramlat a jármű elé lökné vagy magához rántaná az ott lévőt. Bécsben és Berlinben hasonló metrók vannak.

Münchenben is hasonlóak, csak sokkal szélesebbek a szerelvények, a fal tövébe fekve talán túlélhető lenne. Kérdés persze, hogy a különböző műszaki elemek mennyire vannak a kocsiszekrény szélére szerelve.

Rómában a régi metrók inkább földalatti villamosok, a két vágány közös alagútban halad és fölső áramszedők vannak, szóval ott hacsak nem egyszerre jön mindkét irányból, ki lehet térni.

Londonban a korai kéregalagútban épített vonalakon talán van beálló, illetve elég hely oldalt. Vannak szakaszok, ahol a felszín alatt, de nyitott alagútban haladnak, ott a támfal bizonyos helyeken 1-2 méterre is lehet a szerelvény szélétől. Más helyeken töltésen, hídon, felüljárón haladnak a felszínen, ott a védőfalak távolsága változó. A Tube, tehát a mélyen, fúrt alagútban vezetett vonalakon a szerelvény is alig fér be az alagútba, kitérni lehetetlen.

Párizs pedig a totális káosz. Minden korábban felsorolt típus megtalálható. Többségében a budapestihez hasonló mérettel üzemel. Régebbi vonalakon nem fúrt, hanem négyzetes profilú bányászott alagúttal, közel a fal, ellenben nem ível befelé az alja.

Többhöz egyenlőre még nem volt szerencsém.