Ha mutogatni szoktak nektek vagy dudádlni akkor meg szoktatok állni megkérdezni mi a gond?

Én meg pont azt szoktam kiröhögni, aki szabályt sért, veszélyeztet, hogy előrébb jusson, aztán ha szóvá teszem így vagy úgy, hirtelen előkerül az egója, megáll, magyaráz, anyàzik, köcsögözik - de már nem is siet annyira! :) Ezeket sosem értettem.

Amikor meg nekem dudálnak, mutogatnak (ritka eset és még ritkábban érzem megalapozottnak), akkor ugyan érdekel az oka, de biztosan nem próbálom élezni a helyzetet egy megállással. Különösen azért nem, mert a legtöbb ilyen beszélgetés nem úgy szokott végződni, hogy “elnèzést, uram, félreértettük egymást, nagyon szép napot és balesetmentes közlekedést kívánok, a viszontlátásra!” - azon meg hadd ne båsszam fel magamat, hogy alaptalanul szidják édesanyámat.

Mostanában kétszer dudáltak rám.

Stop táblánál fordultam volna balra. Jobbról jött autó, közel volt, nem fordultam ki elé. Erre mögöttem a teherautós nekiáll dudálni. Én megvártam, míg biztonságosan be lehetett kapcsolódni a forgalomba és elindultam.

Körforgalomba hajtottam volna be, folyamatosan jöttek, erre a mögöttem lévő dudál.

Én megvártam, míg biztonságosan be lehetett kapcsolódni a forgalomba és elindultam.

Gondolom őszerintük az elsőbbséggel rendelkezőt fékezésre kellett volna kényszerítenem.

24 éve vezetek balesetmentesen.

Dudálásnak két oka van:

-ismerősöm

-alaptalanul dudál, mert idegbeteg!

Városban az egyik legidegesítőbb dolog, amikor a kijelölt gyalogos átkelőhely előtt kezdenek el beszélgetni gyalogosok és biciklisek egyaránt, ahol nincs lámpa.

Legutóbb is biciklisek szépen leszállva róla, nekem egyértelmű mit akarnak, megállok, teszem a kötelességem, erre integetnek, hogy ők bizony nem mennek. Hát le lehetett olvasni a számról hová küldtem el őket és akkor még az ilyenek mutogatnak, hogy az autós a hülye...