Ti hogy dolgoztátok fel egy autóbaleset után történteket?

Nekem bicajosbalesetem volt, tavaly, amikor is egy ostoba, erőszakos német nő majdnem halálra gázolt. Pszichiáter nem kellett, de kemény volt, még ma sem vagyok túl az egészen.

Vannak mindenféle technikák, amikkel segíthetsz magadnak a feldolgozásban. Hasonlóak, mint a gyász esetében. Magadnak kell(ene) megtalálnod azt, hogy mi a legjobb. Ha nem boldogulsz, akkor egy pszichológus is segít (nem kell pszichiáter!), pár órás ülésben. A legfontosabb: ülj vissza a lóra, és ne félj vezetni!

Minél hamarabb ülj vissza autóba ha teheted, mert pár hónap kihagyás után még nehezebben fogsz visszaszokni.

Ismerős a szituáció, sajnos. Én fél évvel a jogsi megszerzése után törtem totálkárosra egyik ismerősöm Ladáját. Még szerencse hogy ő is ott ült mellettem, így látta hogy nem az én hibámból történt. Szembe sávból átcsúszott egy autós kb. 70 km/h-s sebességgel (mi is ennyivel mentünk) és frontálisan csattantunk. Egy nagy szerencsénk volt, hogy mindkét ülés át volt rakva vagy 30 centivel hátrébb, mert a motor még így is bejött az utastérbe, a szelepdekni túlsó végét is el lehetett érni ülő pozícióból. Gyakorlatilag 1 méterrel rövidebb lett az autó. Ott helyben a szélvédőn keresztül kiszállva káromkodtam egy jó nagyot, (így utólag sajnálom is a másik autóst, biztos nem esett neki jól), aztán éltük tovább az életünket. Ha nem a te hibádból történt a baleset, akkor semmi okod nincs szomorkodni, autó lesz másik, majd azt is ugyanúgy fogod szeretni.

Esetleg én úgy állnék hozzá hogy ez is a tanulás része, a vezetés sosem arról szólt hogy kényelmesen kisattyogunk utolsó percekben az autóhoz, és egy jó zene mellett eltekergetjük a kormányt az út alatt. A vezetés valójában olyan összetett dolog, amit valaki 20-30 év után is idegességnek él meg.

Fogd fel úgy hogy nem egy olyan autót törtek össze, amiből más a jövőjét alapozza meg vagy ingatlant, esetleg földterületet vesz beruházás céljából...

Sajnos be kell látni hogy a forgalom emberi sajátosság miatt, mindig is életveszélyes lesz, van aki szerint egy gyorshajtónak az a célja hogy tönkre tegye egy hazafelé tartó család életét, vagy épp mindenképp meg akar dögleni... Közbe meg kb olyan jól vezet, és úgy érzi az autóját hogy nem teremt veszély helyzetet.

Általánosítani nem szeretnék, mert vannak Schumacher szintű futárok sok száz ezer esetleg milliós megtett km-el akár koccanás nélkül... Kamion sofőrt ismerek ilyet, eddig 37 év után baleset nélkül, pedig még Dél-Olasz részeken is járt többször is, ahol nem csak a saját autójukat szarják le, hanem a másikét is.

Tapasztalat szerzésként éld meg, talán úgy könnyebb, hogy miért? Mert voltak akik meg sem érhették azt hogy rutinos sofőrré váljanak, és mindez egy másik figyelmetlen sofőr miatt.

Nagyszüleim egyikét is így vesztette el a család közel 21 éve már, egy szemből érkező IFA sofőrje elaludhatott a kormánynál és áttért a sávba amibe ők szabályosan haladtak.

Motoros barátom gyerekkora óta rajongott a gépekért, és az egész életét e-köré alakította, volt amiről csak emiatt lemondott, a szabadság és a sebesség éltette Őt is mint sokunkat szerintem akik olyan motort választanak amilyet. Senki sem azzal a tudattal indul el otthonról, hogy többet már nem megy haza, sajnos az oly sokat emlegetett elsőbbség elmulasztása másodpercek alatt tört össze mindent, egy életet, családokét, és barátokét.

Akkoriban én is abba akartam hagyni a motorozást, de a szív sokszor erősebb a józan észnél...

Az egyik hozzászóláshoz:

Nem mindegy, hogy GTK, amit a károkozó biztosítója pénzben kifizet, vagy műszaki totálkár, amikor az autót hivatalból véglegesen kivonják a forgalomból és megy a zúzdába.