Hogyan tudnék hinni önmagamban, magabiztosabb lenni a forgalomban?
20 éves lány vagyok, az ősszel kezdtem el a KRESZ-t. Másodjára meglett a kreszvizsgám, szinte max ponttal. Hiába vannak meg fejben a dolgok, van hogy még most is nevetségesen primitív hibákat vétek vezetés közben. Elhagytam a 30. Órám, volt már pár óra, amikor úgy éreztem, hogy lesz ebből valami, haladok, nem kellett beleszólnia sokszor az oktatómnak sem. De ez nem túl sokszor volt.
Az elmúlt alkalommal meg még abban is hibáztam, amiben egyébként nem szoktam,a délutáni csúcsforgalomban vezettem és nehezen vettem fel a ritmust.Az oktatóm rendes ember, bár néha cinikus. Inkább az apukámra emlékeztet, ha valamit jól csinálok az normális, nem nagyon van dícséret,mert az megszokott, ellenben ha már valamit elrontok jön a kritika. De azt már mondta a 25. órám körül, hogy haladok azert, nyugodjak meg.Meg azt is mesélte, hogy volt már olyan idősebb tanulója, aki nem tudta egyenesen tartani a kormányt sem, és hogy nyzgodjak meg én nem vagyok analfabéta szinten.
Elkeserít a bizonytalanságom, és hogy lassú vagyok. Az autóban 100-as pulzussal ülök, mert annyira félek a kudarctól, hogy majd ma sem sikerül jól..
A tesóimmal voltam már vezetni , múltkor 3 órán át gyakoroltam a parkolást. Ott ment, az oktató mellett pedig nem. Még az Y megfordulas sem jött ki javítás nélkül, mert valamelyik autós épp akkor ért oda, én nem akartam feltartani, és elkapkodtam a folyamatot.
Igazából az életben sincs túl sok önbizalmam. Tanulmányaim során is gyakran hiszem azt, hogy ebben én vagyok a legbutább, emiatt annyit tanulok, hogy végül mindig jó jegyeket kapok. Ezeknek örülök, de rövid ideig, mindig vannak új dolgok ami miatt elégedetlen vagyok magammal és állandóan hajszolom magam, sok nyugtalan éjszakát okozva ezzel önmagamnak. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a vezetésbe törik bele a bicskám.
Utálom már ezt az egészet, pedig nem erőltetik rám a vezetést, önszántamból mentem. Mégis minden egyes alkalommal hascsikarással ülök be az autóba, mert csak arra tudok gondolni hogy megint banálisat hibázok, és az oktatót is lefárasztom. Egyszóval nagyon de nagyon meg szeretnék felelni neki is, meg magamnak is.
Azért eljutottam valameddig ez idő alatt, de még mindig gyakran vagyok bizonytalan, sokkal dinamikusabbnak kéne lennem.Hogyan javíthatnék ezen? Más is járt már ebben a cipőben? Annyira stresszel ez az egész, hogy leblokkolja az agyam, a lelkem mélyén úgy érzem, menne ez jobban is..de hogyan győzzem le önmagam? Legszívesebben leköpném magam az ilyen helyzetekben, hogy már megint hibáztam.Vagy totál alkalmatlan lennék vezetésre?
válasza:Az első néhány bekezdés után már akartam is írni, hogy nyilvánvalóan a vezetésen kívüli életben is egy önbizalomhiányos, megfelelési kényszeres lány vagy. Aztán pont leírtad te magad is. Az, hogy felismered és belátod ezt különösebb kényszerítő erő nélkül, az nagyon jó.
A vezetésre nyilvánvalóan nem vagy alkalmatlan. A tanulóvezetőség alatti teljesítmény nem sok összefüggést mutat azzal, hogy később ki milyen sofőr lesz az utakon. Bár az igaz, hogy a többség sosem tanul meg valóban _jól_ vezetni, csak vezetni. De erre biztosan alkalmas vagy te is, hiszen az ellenkezője már régen kiderült volna. Ha majd ötször buksz forgalmin és a PÁV 4-es vizsgád sem sikerül, akkor lehet kijelenteni, hogy alkalmatlan vagy autóvezetésre.
Jó lenne tudni, hogy konkrétan miket hibázol. Alapvetően szerintem három csoportba lehet sorolni a tanulóvezetőség alatt elkövetett hibákat: koncentrációhiányból / rutintalanságból / izgulásból elkövetett hibák. Nálad ezek szerint a harmadik csoport dominál. Közhelyesen hangozhat, de igaz: egyszerűen nem szabad idegeskedned. Nem úgy kell felkelni a következő vezetés reggelén, hogy "jaj mit fogok hibázni", hanem hogy "azért is megcsinálom". Hidd el, rengeteget számít, ha a reggeli zuhany alatt állva üvöltesz magadnak néhány motivációs szöveget. Teljesen felpörögsz tőle. Mert sajnos igaz, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, tehát aki elkezd izgulni az esetleges hibák miatt, az később szinte biztosan fog is hibázni. Ugyanakkor egy másik tanulóvezető, aki ugyanolyan szinten áll, viszont halál laza, az meg arányaiban sokkal kevesebbet fog bakizni. Ezenkívül megpróbálkozhatsz a nyugtató hatású teákkal.
Mondjuk azt őszintén szólva nem értem, hogy 30+ óra után hogyan okozhat gondot egy parkolás. Pláne, ha dízeles kocsin vezetsz beállított kuplunggal (gondolom igen).
Meg kell tanulnod bízni magadban a saját érdekedben. És ez csak kisebb részben érinti a vezetést.
Kedves 2. válaszoló, köszönöm a soraid! És válaszolva a kérdésedre, a parkolással kapcsolatban: kb a 25. Óra körül kezdtük el ezt, előtte csak annyit parkoltunk, amennyit a helyzet miatt muszáj volt, mert mentünk valahova és oda adott módon kellett parkolni, ekkor mondta és segített, mert nem tudtam hogy hogyan kell. Meg mindig igazítja a kormányt is. Már második órán forgalomban vezettem és egy sokk volt , mert előtte sosem vezettem.
Mostanában szoktunk gyakrabban parkolni , de akkor is csak 1-2x 1-2 fajtát
. Néztem videókat,ábrákat is róluk. Azert parkolgattam a tesóimmal múltkor órákon át, mert úgy éreztem sehogy sem tökéletes. Tudom hogy lehet javítani, igazítani, de én annak örülnék, ha igazítás nélkül pöpecül beállnék. És magamat ismervén, én mindent ugy tudok megtanulni, ha sokszor, nem 2x ismétlem meg ugyanazt. Csak így érzem biztosnak.A matekkal is így voltam régen. Az oktatóm meg nyilvan nem fog akát 4x egymas utan elismételni egy parkolási folyamatot velem.Sokszor belejavít, kijavít, igazít, abban a pillanatban is ha csak finomítani kéne egy pár fokkal a kormányon. Természetesen Nem arról van szó, hogyha nem segítene, akkor lekapnám a falat/kocsit/bármit..:D Szóval érted..
A tesóim nyilvan nem javítanak ennyit engem, inkább azt akarják hogy magamtól ráérezzek és nyugodjak le.
Amikben hibázni szoktam:
-sávváltáskor elő szokott fordulni, hogy nem egyből megyek, hanem megnézem jön e valaki, aztán még mégegyszer megnézem, majd csak utána váltok. Több időbe telik hogy eldöntsem , tényleg mehetek -e.
-kereszteződésekben nem tudok gyorsan, bátran kivágni, hanem lassú a folyamat ( a nehezen belátható, trükkösebb helyeken, ahol nincs lámpa) sokszor kell segítenie
-van amikor nem engedem el a gyalogosokat, és ez nem akor van mikor 25 m-ről látom hogy szeretne átmenni, mert akkor természetesen megállok, hanem mikor már közvetlen a zebra előt vagyok ö meg az utolsó pilanatba keveredik oda.Egyebként őket néha már az oktató is figyelmen kivul hagyja, mert pl van egy olyan L alaku kanyar ahova a kanyar 2 sarkához van téve 2 zebra majdnem egymás mellett és beragadhatunk a kanyarba ha megállunk és mindenkit engedünk aki odaugrik
- mikor távvezetéaen voltunk egy erdőben mentünk kanyargós, szűkebb úton, és én sokszor távolodtam a felezővonaltól, mert úgy éreztem túl közel vannak a másik sávban kanyarodó autók ( sok kamion jött), ilyenkor is sokszor billentetette balra a kormányom, mert automatikusan az ut széléhez húzódtam vissza ilyen alkalmakkor. Mas hibám nem nagyon volt városon kivul.
-amikor olyan a helyzet hogy alig van valaki az utakon, automatikusan nem nézek hátra csak a tükörbe , mert látom, hogy mögöttem üres a sáv, de ez már nem gyakori hibám,hanem az előbb felsoroltak a jellemzőek rám , szóval : bizonytalan vagyok, sokáig gondolkodom, hogy mehetek-e vagy sem, mindenkit engednék el, és akkor indulnék mikor már mindenki elment.. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!