Volt már sajáthibás balesetetek?

volt, kb fél éves jogsival. Gyorsforgalmi felüljárón mentünk, akkor még a határ útnál fel lehetett hajtani a gyorsforgalmira a felüljáró aljában. Ment a sor kb. 40-el és egy paraszt bevágott a sorba, mindenki satufékezett. Tél volt, fagyott. Az út fel volt sózva, de a felüljáró alulról felfagyott. Igy akik az aljában voltak meg tudtak állni, én meg csúsztam, bele az előttem lévőbe. Hiába nem mi okoztuk a balesetet mégis én voltam a hibás. Szerencsére éppen, hogy koccantunk, a kár minimális volt.

Úgy 7-8 éve vezethettem, amikor kíváncsiságból télen rámerészkedtem a bükki panorámaútra. Felsőtárkány határáig volt letolva, onnantól kezdve jeges-havas volt az út. Nyilván négyévszakos gumival mentem és hát persze hogy lusta voltam felszerelni a hóláncot. De ugye ügyes és tapasztalt sofőrnek gondoltam magamat, el is jutottam nagyjából Répáshuta magasságáig az amúgy álomszép tájon végig kanyarog a. amikor egyszer csak egy bal kanyarban nem nagyon akart engedelmeskedni az autó a kormánymozdulatoknak... Aztán egy kis túlkormányzással sikerült az elejét kanyarodásra bírni, de a seggét odavertem a szalagkorlátnak, és ha az megakad, odacsapja a kocsi az elejèt is. Nem volt nagyon csúnya, de annyi elem sérült, hogy 150000 lett a vége. Személyi sérülés a kimondottan alacsony tempó miatt nem volt.

Németország, januári hajnal, tökig érő hó. Autópályáról való lehajtó éles kanyarját nem tudtam bevenni, és az árokban landoltam. A feleségem gyalogolt el a legközelebbi faluig, (pár száz méter volt csak) ahol talált egy vállalkozó kedvű traktorost.

Vízátfolyáson padlógázzal, 90-el átmentem, mert úgy emlékeztem, hogy ott nincs semmi úthiba. Hát a nagy fenéket! Kiderült, hogy egy hatalmas kátyú lett pont ott, én meg megértem végül az úton tartani az autót, mert ugye a víz is és a kátyú is jól megdobott, de szerencsére nem lett belőle semmi, mert sikerült úton tartanom.