Magyarországon az "őrült" sofőrök közül mindnek valami lelki problémája lehet?

Nekem volt egy barátom, akinek az apja folyamatosan dolgozott, üzletember volt, így alig volt otthon.

Az anyukája elhagyta őket, így többnyire egyedül volt otthon, ha hazajött az apja adott neki egy csomó pénzt, és tartsa fent magát amíg ő távol van.

Ha ez kellett, ha az, az apja megvette neki, csak ne kelljen még a gyerekkel is foglalkozni.

Nagyon sok lelki problémája volt, amiket többnyire nem is ismert be.De mindig kevésnek érezte magát, utált közösségbe járni, tele önbizalomhiánnyal.(indokolatlanul)

Az apja odaadta neki az autóját, ami egy nagyon erős, Audi A8-as volt.

Úgy láttam,hogy az autóban ülve hatalmas önbizalma van, és rendszeresen száguldozott, szabálytalankodott, ha bementünk a városba akkor simán előzte a sort villamos sínen is, de szinte kivétel nélkül a vasúti átjáróknál is elment a sor mellett, és ahogy elment a vonat ment is át a sorompókat megkerülve.

Megesett,hogy a falun 200-al ment át, és számtalan hajmeresztő, életveszélyes előzésben volt részem általa.

Akkor még úgy voltam vele,hogy milyen vagánynak vagyunk, de nem mernék újra beülni mellé.

Már rég nem vagyunk együtt, viszont még mindig látom az autóját, ugyan úgy száguldozik, agresszívan vezet.

Bíztam benne,hogy amikor így mentünk abban volt egy kis produkálás is, de nem, mert most is ilyen.

A napokban apukámmal jöttünk haza, és egy idióta miatt majdnem frontálisan ütköztünk, mert olyan távolságból kezdett előzni...

Sosem ijedtem még meg annyira, és ezért gondolkoztam el,hogy a volt barátom hányszor, de hányszor csinált ilyet...én megbíztam benne akkor, és az ő autójából teljesen más volt, nagy autó, egy olyan sofőr akiben bízok, és tudom,hogy akkor előz amikor belefér, még ha szűkösen is, de vigyáz rám, és magára.

Miközben nem.Mennyi emberben kelthetett és kelt ilyen félelmet, hogy normálisan autózik, és egyszer csak egy ilyen őrült jön vele szembe?Teljesen más átélni a "vétlen" autóból egy ilyen előzést.

Szégyellem is,hogy valaha ezt élveztem, de ugyanakkor én sajnálom az ilyen embereket is, mert ha a volt barátomból indulok ki, akkor komoly lelki gondjaik lehetnek, úgy,hogy talán meg sem érdemelték.

Nem félreértendő, ugyan úgy elítélem az ilyen stílusban vezetőket, mert mások, és én is élni akarunk, attól még,hogy nekik elrontották az életüket.

De vajon az ilyen sofőröknek a többsége lelki beteg, vagy más is állhat emögött?

(az általam leírt történetben szereplő sofőrt nem kategorizáltam be, lehet,hogy csak rosszul mérte fel az előzést, és nem mindennapos nála, itt azokra gondolok akik olyanok mint a volt barátom)