Ti beengeditek a tolakodókat 2 sávos út esetén?

Az ilyen tahót nem engedem be.

Viszont ha elfogyó sáv van, akkor egyet beengedek.

már úgy kezded a napot, hogy feltúrázod magad? a napod eleve szarul kezdődik...

mindenki próbélkozik, hadd menjen...túrd az orrod, hallgass rádiót, telefonálj, de ne azt figyeld ki mit csinál szabálytalanul..rámegy a gyomrod, egész nap erről beszélsz, és még ebédidőben is ezt írod ide...

ha nem okoz kárt az autómban, hadd menjen...

ilyen a világ...szarni bele.

Lehet, hogy a nyugodt családi- és munkahelyi körülmények teszik, lehet, hogy a sok megélt évtized, lehet, hogy a milliónyi levezetett kilométer, de én egy-egy járművet beengedek ilyenkor. Is.

Általában a jót feltételezem. Lehet, hogy nem szokott erre közlekedni, lehet akár más, távoli településen élő, közlekedő. Odakeveredett, aztán a kocsisor miatt már nem tudott besorolni, mikor meglátta a besorolás rendjét jelző táblát. Miért ne legyen jó véleménnyel a városunkról? És ha tolakodott? Sose fogom megtudni. Így zavarni se zavarhat.

Ahogy védett útvonalon sem ütközöm egy STOP-táblánál elém kihajtónak, hogy megmutassam, kinek van elsőbbsége. Ő így vezet, vagy legalábbis ott így vezetett. Én pedig úgy, hogy nem csak balesetem nem volt, hanem még közlekedési bírságot sem kaptam.

Nem rögzül bennem még egy-egy elkerült majdnem-baleset sem. Nem gondolok rá, nem beszélek róla, nem írok róla. Nem akarok senkit magam mellé állítani méltatlankodásban, igazságosztásban. Nem is lehetne, mert nem foglalkozom ilyesmivel. Még mindig tudom élvezni a vezetést, még mindig tudok mosolyogva kiszállni az autóból. Biztosan történtek rendetlenségek az útjaim során, de egyet sem tudok felidézni. Én a gyermekeim, unokáim szeretetét, nevetését, boldogságát őrizgetem az agyamban. Ha problémájuk van, azon igyekszem segíteni. Az én gondolataimat ez foglalja el, nem az, hogy valaki az úton elém tolakodott, pláne hogy még idegenek véleményét is kikérjem róla. Egyrészt, elég okos vagyok ahhoz, hogy magam döntsem el, miről mit gondolok, mikor mit teszek. Másrészt, micsoda sértés volna a családomra nézvést, ha az is fontos lenne számomra hogy egy senki idegen szabálytalanul elém kanyarodott. Hamarabb elfelejtem, mint azt, hogy mit ebédeltem. Pedig azt sem szoktam megjegyezni.

Van, akinek szükséges lenne elolvasnia, szükséges lenne emlékezetében tartania a KRESZ harmadik mondatát: „…szükséges az is, hogy a közlekedés résztvevői előzékenyek és türelmesek legyenek egymással szemben.” Van, akinek felesleges elolvasnia, mert természetes számára az előzékeny viselkedés. Mindig, mindenütt.

Egyáltalán nem ilyen a szándékom, de már nemegyszer észleletem, hogy a higgadtságom, udvariasságom legalább, olyan dühöt vált ki a mérgelődésre hajlamosakból, mintha veszekednék, ordítoznék, fenyegetőznék.

Nem sajnálom, hogy az itteni pontosztást és reagálásokat nem fogom látni. A válasz elküldése után, szokásomnak megfelelően, törlöm a kérdést a „Megválaszoltjaid”-ból. Aztán a mai ledolgozott nap után beülök az udvaron földbe ásott, napocska által felmelegített vizű ócska kádak közül abba, amelyiket a kutyám szabadon hagyott. Kellemes zenét hallgatok, és hűtött dinnyét eszem. A dühöngést, a rossz emlékek felidézgetését, másokra hagyom. Ki-ki azt teszi, ami neki jólesik.

A sors kegyelméből gépkocsival volt szerencsém megtapasztalni Teherán, Bagdad, Isztambul, és más nagyobb forgalmú városok, országok közlekedését..ott az ilyen kérdést nem is értenék..

...érdekes, még az utasokkal teli buszt sem koccantottam másik járműhöz, pedig van ám ereszd el a hajamat...

javaslom ülj be az autódba, és menj egy kört (nagy)Isztambulban...életre szóló tapasztalat..képzeld el negyven tonnás bálnával, vagy busszal..

nos ezért nem tűnik fel, hogy itt valaki bepofátlankodik...