Csak én érzem úgy hogy bizonyos emberek szándékosan úgy közlekednek hogy mások idegeire menjenek?

Majd ha lesz kocsid, és pár tízezer gurulód, akkor rájössz, hogy kár volt ilyent kérdezni, mert addigra te is így vezetsz.

...ugyanis..ha egy böszme méretű autó gurul előttem lassan, és nem tudom előzni, valami oka lehet...mondjuk belefutott mostanában két-három gyorshajtási bírságba, és most szenved éppen, haragszik a világra..

aztán pont az élete legfontosabb sms-ét íja, miközben tesz a világra...

vagy a GPS-t piszkálja az orra helyett, és nem érti merre is van...

esetleg egy százötvenkilós szekrény a pasi, és szórakozik...

vagy olyan öreg, mint én, és gőze sincs, hogy hol van..aztán csak arra emléxik, hogy tavaly mintha elhajtott volna egy harmincas tábla mellett...

aki meg tol, az nem azért tol, mert haragszik rád, hanem pont fordítva...megbízik az előtte lévőben, hogy nem csinál hülyeséget..nem fog satuzni, stb...esetleg eszméletlenül siet, mert a gyerekért kell mennie...

ha véletlenül fékezned kell, akkor annyi volt...persze ha baromi jók a reflexei, baromi jó az autója, akkor talán megúszható...ha nem, az baj...

szóval én pont hetven vagyok, ötven éve vezetek akár itthon, akár a világban..

tudnék mesélni..de felesleges...azokat a szitukat meg kell élni..

a máig feldolgozhatalan emlékeim olyan országokból vannak, ahol még kresz sincs...csak fegyveres útonállás...

nos ennek fényében ülök itthon ma is autóba...egyébként harminc éve automatával járok, mert kuvaitban hozzászoktam, és kényelmesen vezetek, mert az élményautózás.

ja, és csak egyszer futottam trafipaxba...harminc évvel ezelőtt. ..nagyon fájt az is.

A 90 sebességkorlátozás nem azt jelenti hogy pont annyival kell menni,hanem az a maximum! Ha 70 -el megy valaki annak megvan az oka, pl úgy fogyaszt jól a kocsija, csúszós az út, nem rutinos vezető,idős, tanuló, korlátozott jogsija van ,keresi a lehajtót, gyereket visz, árut visz stb. Ezen aki felhúzza magát és ahelyett hogy előzne idegbetegen csapkod meg a másik seggébe megy az nem alkalmas a vezetésre. Ilyenkor nyugodtan ki kell várni az alkalmat, és úgy előzni.

Pl van hogy kialakul 1x1 sávos úton egy 70-80al haladó teherkocsisor, csak nagy térközökkel hosszan elnyúlva. Ilyenkor én is beállok az utolsó mögé rendes követési távra és megyek nyugodtan.

Persze jön a baromtulok ,nyomul rángatózik mögöttem, kielőz, bevág, aztán 5 perc múlva az első kamiont is leküzdi, aztán 15 perc múlva a 4.et is közben mindnek a hátsójától 2 méterre vergődik vissza 3 padló dől a korom stb. Aztán beérünk a városba és az első lámpánál mellette vagyok ,tehát abszolút semmit nem nyert csak végigvergődte idegbetegeskedte az országutat 10 x előzve feleslegesen, előnye meg a nagy nulla lett. Megérte? És napi szinten van ez. Nyomulnak előznek és semennyit nem nyernek ,de ha mégis akkor is csak 5 percet.

Ugyanez pályán. Villog 180-200al megy ,folyamatos lassítás gyorsításban van ,utána az első második lámpa megfogja és elgurulok mellette lendületből .Ő aki siet, csak nem jut előrébb semmit.

Áhh ne is mondd, két hónapra azt tapasztalom, hogy nincs olyan nap, hogy valaki ne akarjon összetörni. (Valahogy télen, meg tavasszal normálisabbak voltak az emberek.) Baromi idegesítő főleg, ha ülnek mellettem, és az ő életükért is én vagyok felelős.

Kb. 1 órája történt. Városban lámpa nélküli kereszteződés, az illetőnek elsőbbséget kellett adnia, és mivel mögöttem láttam, hogy már nem jön senki, és ki fog férni simán utánam, nem erőltettem a dolgot, hogy megálljak, elengedjem. Erre utánam jött, és bár haladt a sor jó 50-es tempóval beállt mögém 1 méterre kb, vagy még annyi se volt. (Nem láttam már a hűtőrácsát sem szinte.) Lassított a sor, én picit szándékosan nagyobbat fékeztem, hogy érezze a törődést, erre villog, dudál. Lehet azt mondani, hogy én is vadbarom voltam, de könyörgöm, hova siet ennyire, ha látja, hogy szembe is jönnek, sor is van előttünk. Ez a tipikus ezer éves, de luxus autóm van, ezért nekem mindenkinél előrébb kell lennem arc volt. (Igen általánosítok, de én ezt túlélési ösztönnek hívom.)

Naponta megyek Budán az alsó rakparton. 70-80-nal megy a kocsisor, de mindig van valaki, akinek egyben meg kell előznie 5-6 kocsit, csak mert nem ő megy elől, vagy egy pár másodpercre 70 alá ment mutató. Persze jönnek szemben, és akkor még te legyél résen, hogy vissza tudd engedni, mert azért mégis haza kellene érni. Persze nem jut el az agyáig, hogy ő volt a hülye, és adott esetben mivel csak 1-2 kocsit sikerül megelőznie a Lágymányosinál vagy a Petőfinél úgyis egymás mellet várjuk majd ki a piros lámpát...

Ha már Petőfi. Rakparton 50 tábla a két S kanyarnál. Persze, hogy a sárgán átcsússzon, és 2 perccel hamarabb érjen be a melóba képes áthúzni 70-80-al a zárón a szembe sávba, mert a kanyart már nem bírja annyival bevenni. (Aztán gondolom, beállt a Halász utcánál a pirosra várni.)

Vagy úgy dönt, hogy jó poén kivágni a jobbra kanyarodásra várók közül a sorból a szembe sávba, ahol 70-el jövök, és nekem zöld a lámpa.

Másik az elengedés: igyekszek a lehetőségekhez mérten azokon a pontokon, ahol tudom, hogy az elsőbbséget adónak mekkora szívás, elengedni akit tudok. De hihetetlen, hogy néha bár csak az én irányomnak kell elsőbbséget adnia, nem is arra néz. Hiába villogok, integetek fel se tűnik neki.

Alsó rakparton ugye sok motoros biciklik. Igyekszek mindig kihúzódni, de néhányan szinte a felezőre tapadva közlekednek, mintha nem érezné, hogy mennyire kicsi az autója a sávhoz képest, és egy fél autónyit még nyugodtan igazíthatna jobbra. Így se a motorosok nem tudnak elmenni, de az nem tud kicsit áthúzódni, aki szembe jön, és épp egy biciklist kerülne ki.

Az a baj, hogy itthon még az élni és élni hagyni sem működik, nemhogy valami normális közlekedési morál legyen.

Pályán szoktam menni rendesen, ha lehet, és egyszerűen nem értem, hogy azok akik jóval gyorsabban elmennek mellettem, hogy nem tartanak attól, hogy bemérik őket. Meg kell jegyezzem, híve vagyok annak, hogy ha lehet menjen mindenki amennyivel akar. De ott is, ha látja, hogy az előttem menő is lassan megy, én is ki fogok menni, ha lehet, akkor minek kell veszélyeset játszani, és tolni le. Úgyse tudok 130 körüli (inkább feletti, mert minél kevésbé akarom addig is feltartani) tempóról kifékezni a kamionok közé 90-re, akármennyire azt szeretné, hogy csak övé legyen a belső sáv. Értem, hogy meg akarja mutatni, hogy ő be mert vállalni egy vastag hitelt, vagy lízing szerződést. De akkor inkább álljunk meg a következő benzinkútnál, és szívesen gratulálok neki, még kezet is foghatunk.

Vagy 50-es tábla a Flórián térnél az Árpád híd (70-es) után. Sokan 90 körüli tempóval érnek a nyakamra. Nekem nincs kedvem bekapni egy gyorshajtást, állítólag telepített kamera is volt/van ott, de egyből veszélyes szituációba kerülök, ha a játékszabályok szerint közlekedek.

Másik díszmadár egy sárga, német rendszámos sportkocsi szokott cikázni a Szentendrein. centikre megy el a másik mellett, vagy nyomja le a külsőben az embereket, mert az épp egy picit gyorsabban halad mint a belső, ezért egyből átvág oda.

Vagy gyönyörű példa a Lágymányosi déli budai felhajtó, ahol megszűnik a külső sáv a felvezetőn, majd záró vonal van a hídra vezető úton, hogy ne soroljanak ki, meg be a felhajtónál. (Persze egyrészt a 2 sor feltöltésének és cipzár elven beengedésének értelmét sokan nem értik, ezért a híd alatt is áll néha a sor.) És minden alkalommal van valaki, akinek már a felhajtás után a záróvonalon egyből át is kell sorolnia a belsőbe, mert ugye mellette már elment a belsőben haladó, én meg aki előtte vagyok, irányjelzek, és várom, hogy elmenjenek mellettem, és megszűnjön az elválasztó, még ezekre is figyeljek oda, mert bevág mellém. Mert hihetetlen fontos, hogy addig előttem legyen, amíg be nem áll vissza a Soroksárira lehajtó sorba várakozni.

Egy ideig azt hittem, hogy azért van ez, mert láthatóan céges autóban ülök, és gondolom, lehet savanyú a szőlő, vagy csak meg akarja mutatni, vagy tudja a fene. De folyton azt érzem, hogy versenyeznek velem, meg provokálnak, mert nehogy már az a f. előrébb legyen mint én, férjen át a kereszteződésen, vagy csak szimplán előttem menjen. Ha valaki mellett elmegyek a külsőben, érdekes pont akkor jut eszébe, hogy jé, itt lehet gyorsabban is menni, és hasonlók. De akkor úgy látom, ez nem csak velem van így.

Azt látom, hogy az nem jut el sok ember agyáig, hogy a városi közlekedésben van egy ésszerű határ a dinamikus közlekedésre, mert utána, amikor ki kell fékezni, el kell kerülni a másik nyomulása miatt keletkezett helyzetet, már minden csak nem dinamikus, cserébe egy jó nagy adag ideg mindenkinek.