Aki már szenvedett vagy látott közúti balesetet, milyen érzés volt?

-én bámultam a járdán a nőket,azt mikor előre néztem,ott állt egy autó,és simán láttam,hogy már megállni nem tudok,ebből csatt lesz,

-úgy is történt,még arra is emlékszem,hogy láttam ,hogy gyűrődik fölfelé a gépháztetőm,hát ekkor semmi kedvem nem volt már,

-aztán kijöttek a helyszinelők,és ők még gyorsan a kezembe nyomtak egy 10 ezer forintos sárgacsekket is,mert követési távolság benemtartása szabsértést ugye ,ugye elkövettem e,

Rossz érzés. Megyek a robogón, főútvonal. Autós jön keresztbe, élvezem a repülést. Mentő jön. Megismerek mentősöket, orvosokat, nővérkéket.

Fél év betegállomány.

Vacak érzés, még az autóst is én vigasztalhattam...

Frusztráló.

Két incidensem volt. Első, márciusi reggelen hosszan lefagyott szakaszon kipördültem és a szemközti árokba farral érkeztem. Szerencsére 60 körüli tempóval mentem és még nagyobb szerencsémre nem jött senki szembe. Elöregedett a téli gumi és nem volt tapadása. Azóta csak márkás és jó állapotú gumi van fent. Frusztráló, mert, ha hamarabb lecseréltük volna, lehet meg sem csúszik a kocsi.

A második, jobbra kis ívben kanyarodtam motorommal, onnan meg balra KIS ívben jött ki egy autó. Rám húzta a kormányt. Nem én voltam a hibás, de elkerülhető lett volna, ha megállok és megvárom amíg kikanyarodik. Megelőlegeztem neki a bizalmat, hogy normálisan tud kanyarodni és erre így jártam.

De hát, aki vezet azzal előbb-utóbb történik valami hasonló.

Szar érzés. Volt egy kanyargós hegyi út meg egy egyenes a hegy lábánál, amin mehettem volna. Tél volt, szép havas táj, persze hogy a hegyeken át mentem inkább. Út első 10 km-en feketére letolva, semmi gond. Aztán buszforduló, odáig jártak a hókotrók is... Vagy egy órája kanyarogtam 20-30-as tempóban érdemi megcsúszás nélkül a havas-latyakos úton, amikor egy balos kanyarban jégre szaladtam és éreztem, hogy a centrifugális erő játszani kezd a kocsival. De láttam, hogy jön a mély havas rész is,reméltem, megfog pont a szalagkorlát előtt. Aztán tompa puffanással az első lökhárító kapott egy pofont, majd egy pillanatra rá már a hátsó. Hatszámjegyű kár, kitűnő. Tanulság: ésszel válassz útvonalat.

Ezen kívül két gyerekgázolást premier plánban láttam, busz mögül szaladt ki mindkettő. Egyik túlutazott, másik átszállni akart. Nos, szálltak is szegények... Mindketten eszméletüknél maradtak, de súlyos lábsérüléssekkel vitték őket kórházba. Nagyon rossz érzés volt látni. De a gyerekeimnek majd biztosan megtanítom, hogy ne pánikoljanak és ne rohangásszanak.

Sok balesetem volt, már évek óta nem vezetek kocsit!

megvan még a jogsim, de úgy gondoltam, nem nekem való az autóvezetés.

volt motorbalesetem, de még biciklibalesetem is, az inkább középiskolás koromban.

Cserbenhagyásos gázolás szemtanúja voltam. Zebrán ütött el autós egy gyereket. Kétsávos úton történt, a külső sáv már állt, arról jött a gyerek.

Miután repült egy nagyot a kocsi felett, az satuzott. Úgy 50 méterrel a zebra után már állt is. Pofa egy lábbal kiállt, öklét rázta, káromkodott. Majd visszaült és elhajtott.

Én azonnal értesítettem a rendőröket, akik semmit nem tettek semmit. Ja, de igen. Az én adataimat felírták.

Ma is előttem van az egészé. Rendszámra már nem emlékszem, de le tudnám ma is írni a sérültet, gázolót, autót, mi hogyan történt.

Nem személyes élmény, de rengeteg fotót láttam munkám során halottakról, köztük balesetben elhunytakról is. Nyomasztó érzés volt, s nem is tudtam megszokni.

hazafele epp vasarolt mazda 626, (2. ebbol) elottem rohadt lovat kell szalitani, majd 0 val fordul le a foutrol, ekkor meg orulok, sokkal jobb fek, mint a masik 626 omba, szinte allunk, kep elmegy, csattaast, fekezest hallok, mire visszajon a kep, lada szerut latok elhajtani, persze a lovas majom is elhajtott, iszonyat faj nyakam, kigurulok oldalra, mindehol lampa uveg, meg ram dudalnak (miutan mindenki otthagyott) a kovetkezo autosok,, mutatnam nekik ne menjen az uvegbe... nem erdekel senkit...

elkoveto persze nincs...igy aljon az ember emberekhez eztean...

Nem jó érzés. Én kamionos vagyok, sokat láttam már, végzeteseket is. Baromira haragszom azokra akik csak bámészkodnak, sokszor az autópálya szembe oldalán van torlódás azért, mert nézelődnek az ökrök. Gyakran megnehezítik a helyszín megközelítését is.

Saját esetem is volt, egy a saját hülyeségem miatt, szerencsére semmi jóvátehetetlen nem történt, de sérülést okoztam és az nagyon rossz érzés volt, szívesen kihagytam volna. Ez régebben volt. Aztán volt egy kamionos ügy is - ott nem én voltam a hibás.

Hideg fejjel át kell gondolni az ilyen eseteket, akár velünk, akár mással esett meg, nem szabad hosszan rágódni rajta, levonni a következtetéseket, felismerni a hibát és tovább lépni.