Joggal volt felháborodva?

Mindent leírtál, csak a lényeget nem. Az addig oké, hogy szűk volt az utca, egymással szemben ment két kocsi, így le kellett húzódni. De milyen utca volt ez, mennyire húzódtatok le, a szembejövő is lehúzódott, milyen gyorsan mentetek stb?

Ismerni kéne a pontos helyzetet, mert alapesetben ilyenkor megosztott a felelősség, hiszen egyik kocsi vezetője sem mérte föl jól a távolságot.

Ez akkor módosul, ha az egyik kocsi már szinte áll, a másik meg nyomja a gázt, ilyenkor nyilván a gyors kocsi a felelős, mert az "állónak" esélye nincs kikerülni a másikat, illetve a gyors nem az útviszonyoknak megfelelően választotta meg a sebességet.

Meg lehetnek még változatok, de inkább úgy mondanám, hoyg a felháborodásod csak részben volt jogos, nem kellett volna mutogatniuk, de ti sem voltatok valszeg vételenek az esetben.

Persze, hogy kapnak jogosítványt. Az ilyen emberek nem értelmi fogyatékosok, megtanulják a Kreszt átmenő szintre, és az autó kezelőszerveivel is elboldogulnak. Semmilyen megfogható indokot nem találni, amiért ne kaphatnának jogosítványt.

A szomorú az, hogy a közúti közlekedésben való részvétel jogának megszerzésére irányuló vizsgarendszer nem mér olyan szempontokat, mint agresszív hajlam, felelősségteljes kockázatfelmérés, prevenció, tisztelet a másik fél iránt, jóérzés. Ijesztő gyakorisággal tapasztalom, hogy olyan sofőrök, akik gyakorlottnak vallják magukat, magabiztosan vállalnak be kockázatos manővereket, a képletből csak éppen azt a tényezőt hagyják ki, hogy talán a másik fél nem olyan gyakorlott, és ha megijesztik, ésszerűtlenül reagálhat.

Egyszer hallottam egy nagyon érdekes megközelítést, miszerint azok a sofőrök, akik sokat kockáztatnak a közlekedésük során, sokkal nagyobb magabiztossággal állnak helyt olyan kritikus helyzetekben, amelyeket ők maguk idéznek elő. Vagyis a helyzet eleve nem válna kritikussá, ha nem ők ülnek a kormány mögött. Engem ez elgondolkodtatott.

Sajnos, jóérzésű sofőrként annyit lehet tenni, hogy helyettük is mérlegelsz, és a szituációnak megfelelően a legnagyobb körültekintéssel jársz el. Ha a helyzet úgy kívánja, akkor megállsz, és vársz, hogy a másik egye meg a levesét, amit főzött magának.