Az miért van hogy valaki teljesen jól vezet a közúton, és évekig balesetmentesen, majd egy aprósággal elrontja?

Azért, mert az ember nem tévedhetetlen. A gépekkel ellentétben mi, emberek el tudunk fáradni, tudunk betegek lenni, előfordulhat, hogy megzavar minket valami és hiába tudunk valamit ezerszer tökéletesen megcsinálni, az ezeregyedik alkalommal hibázni fogunk.

Illetve - a gépekkel ellentétben - mi, emberek képesek vagyunk elbízni magunkat. A gép mindig pontosan ugyanúgy, ugyanolyan teljesítménnyel működik, ugyanazt tudja megcsinálni. Az emberrel meg előfordulhat, hogy egy feladatot (mondjuk parkolóba beállás) rutinként kezel, nem méri fel kellőképpen, aztán meglepődik, mikor kiderül, hogy fél méterrel rövidebb vagy keskenyebb volt a hely, volt még ott egy csatornafedél vagy ilyesmi.

Tegye mindenki szívére a kezét aki sokat közlekedik,ugye volt olyan ,hogy csak a szerencsén múlott ,vagy a másik autóson ,hogy nem lett baleset. Mert elbambúltunk ,rosszul mértük fel a távot sebességet ,nem jól értelmeztünk egy kereszteződést pl jobbkezes kereszteződésen ezerrel áthajtottunk ,de pont nem jött senki.

Szóval van akinek ilyenkor nincs szerencséje.

a barátom is ebbe a hibába esett. végigvezette szlovákiát csehországot nyakig érő hóban, sehol semmi gáz, még dicsérték is a haverok, h mennyire szépen, óvatosan, biztonságosan vezet.

erre mit csinál rá egy hétre? beletolat egy szakadt puntoba a sík, száraz terepen. nem figyelt eléggé, amikor megérkeztünk, akkor még nem volt ott az a légypiszok :P amikor távoztunk már ott volt. hát, drága tanulópénz volt, de legalább ezentúl figyel majd.

A vezetés nem olyan mint mondjuk a fekvenyomás hogy először kinyomsz 20 kilot, majd 30-at, majd a saját súlyodat, és egyszer csak hirtelen csak 10 kg-t tudsz nyomni.

Rengeteg közlekedési szitu van, és nagyon sokmindenre kell egyszerre figyelni, tul. képpen attól a pillanattól kezdve hogy beülsz az autóba addig hogy kiszállsz, 100%os figyelemmel kéne vezetni egyetlen másodperc kihagyása nélkül. Nincs két azonos szitu, mindig minden körülmény változik. A tapasztalat csak abban segít, hogy tudd, ha előzőleg volt már hasonló helyzet, ott mi volt a megoldás.

De a pillanatnyi figyelem kihagyást (ez ténleg lehet csak egy másodperc is, annyi is elég a bajhoz) nem akadályozza meg a tapasztalat. Esetleg valamennyire pótolja a figyelem kiesését a tapasztalat, de teljesen nem tudja.

És amikor egy buszvezérnek a balesetmentes 1 millióhoz hiányzott volna valami 100km, és akkor balesetezett, ráadásul saját hibából? Megesik, nem figyelt egyetlen másodpercre, elég volt. Vagy akár még figyelt is, de a körülmények olyan szerencsétlenül alakultak, hogy összejött...

Itt mindenki szépen elmondta,miről is szól igazából,azonban én leginkább #3-as Hozzászólóval értek egyet és ennek fényében mindenkivel.Valóban az a helyzet,hogy,bizony van,amikor csak a puszta szerencsén múlik a baleset elkerülése.Én is viszonylag sokat megyek autóval,mindenféle vezetési,közlekedési technikákat mindig is igyekeztem elsajátítani,többé-kevésbé sikerül is.És mégis az a helyzet,ha belegondolok,talán csoda,hogy élek vagy nem vagyok kerekesszékben.És soha semmilyen balesetet nem okoztam eddig.A legdurvább az az,amikor tanultam tükörből tolatni,nem vettem észre egy műanyag kukát és felborítottam.Ennyi.

A baleset jórészt mindig a figyelmetlenségből adódik és,ha minden összejön egy balesethez,akkor a rutin nem mentesít ezalól.A fizikát ez nem érdekli:D

Megmondom őszintén,számomra nagyon fontos volt,hogy baleset okozás nélkül vezessek egész életemben.Kezdetben azért,mert felnéztem a "nagy öregekre" és én is rájuk akartam hasonlítani.Mert ez olyan jó dolog:)

Ma már azért,mert egyszerűen nem akarok se anyagi,se egészsébeni kárt okozni senkinek.Vagyis értelme szerint inkább úgy fogalmaznék,hogy akarok nem kárt okozni.:D

Most már rövidre fogom.

Kérdésedre a (szerintem)válasz:

Az ember egy tanulékony lény.Mivel a képességeit is csak úgy tudja felmérni,hogy emlékei vannak arról,hogy hasonló helyzetben hogyan teljesített és abból próbálja kikövetkeztetni a jelenlévő helyzet megoldásának menetét,ennek okán nem képes arra,hogy a jövőbeni helyzetből tanuljon.Azt múlttá kell tenni.

Sajnos vagy nem,de itt szerintem igen,az ember hajlamos általánosítani a dolgokat és fejben múlttá tenni azokat,pedig még meg sem történtek.Ezt nem oldja meg az általánosítás és,amikor az ember erről megfeledkezik,akkor csak a szerencse vagy a baleset fordulhatnak elő.