Hogy éltétek meg az első autóbaleseteteket?

Olyan komolyabb balesetem szerencsére nem volt még, eddig ezek voltak: Gyerekkoromban ültem a Daciában a hátsó ülésen, belénk jöttek oldalról, és kiestem a hátsó ablakon az ütéstől (kitörött). Nem lett bajom. Volt olyan, már később, egy újabb autóval, hogy megálltunk a házunk elött, már a kapunál voltunk, épp mentünk volna be a lakásba és akkor becsapódtak a kocsiba, ha benne ülünk még, ott halunk meg, eléggé összetört. Utoljára meg barátnőm apjával jöttünk, és egy szarvast sikerült elütni, az első szélvédő berepedt, de nem lett baja az autónak, de a hosszú kerék csikorgás a csattanás és a repülő szarvas megmaradt bennem, nem fogom elfelejteni :S

19/f

eddig 2 koccanásom volt, az egyik 18 évesen, kijöttek elém egy kereszteződésben, és nem tudtam megállni, a második 24 évesen, egy rendőri elterelésnél a rendőr intett, hogy menjek, csak a másik irányból nem állította meg a forgalmat. érdekes szitu volt.

mindkét esetnél inkább ideges voltam mint ijedt.

26 éves férfi

Néhány kis koccanásom volt, ez nem annyira érdekes. Ami a legdurvább volt, amikor 1997 májusában, 25 évesen az M3 autópályán Porschéval utolértem a belső sávban egy Zastavás nőt, aki nem akart kimenni előlem. Én jobbról akartam kielőzni, mikor ő kisorolt. Én meg visszarántottam a belső sáv felé és kb 170-nel sikerült eltalálnom a szalagkorlátot. A rendőr alig akarta elhinni, hogy abszolút sértetlenül kiszálltam egy olyan kocsiból, ami elöl-hátul egy egy méterrel rövidebb lett, ahogy búgócsiga módon pörgött a korlátnak.

Végeredmény: totál

Hibás: mindketten

Tanulság: ha nem ilyen autóban ülök, akkor nem élem túl, megvédett. Illetve elég hamar érettebb autóvezető lettem. Azóta is ugyanabból a márkából veszem az autóimat, hozzáillő dinamizmussal, de jóval figyelmesebben és defenzívebben vezetek.

Elég rosszul, de másnap már megint kocsiban ültem.

Kb. két éve vágtam árokba a céges pick-upot, a sebességet 80-ra tippelem, az árkot meg 2 m mélynek. Eredmény: én kiszálltam önerőből, az autó tk, főleg mert az alváza is elhajlott, nem csak a lemezek. Igazából csak a légzsákok maradtak használhatóak mert rejtélyes módon nem nyíltak ki.

Tavaly télen történt, 31 voltam, mellettem várandós feleségem, mögöttem 3 éves lányom aludt. Szakadt a hó, tiszta jég volt az út, de 12 éve van jogsim, világ életemben imádtam ilyenkor csúszkálni, meg minden ilyesmi, tehát nem féltem. A vezetéssel tényleg nem volt baj...

Benzinkútról jöttem volna vissza az útra, amikor egy magyar rendszámú (ami Svájcban elég ritkaságnak számít) autó frontálisan, 140 km/h-val belecsapódott a feleségem felőli oldalba. Hála Istennek (és a Volvonak), egy kéztöréssel, és belső vérzésekkel megúszta a nejem, a baba is egészségesen megszületett azóta, és a másik gyerekemnek sem lett baja, nekem sem, leszámítva a sokkot.

Rettenetesen dühös, és ideges voltam. Miután a mentősök megnyugtattak, hogy a nejemmel és a lányommal minden oké, megkerestem a másik sofőrt, és behúztam neki kettőt (koponyacsont-repedést okoztam neki, de ezt nem bánom).

Vezetni nem félek, de amikor családostul megyünk, akkor bizony a feleségem vezet...

Tavaly márciusban volt...

Az MO Kistarcsai kihajtóban egy idióta 80-nal jött fel a 3-as főútra és 2 sávos úton ( DUPLA ZÁRÓVONALON!!!) vissza fordult előttem. Én nyomtam egy padlógázt, hogy ne menjek neki és hátulról belém jött egy Opel, abba pedig egy Volvo. Mi úsztuk meg a legkönnyebben a párommal. Mivel én mindig kapcsolok övet így az segített, hogy ne repüljünk ki az ablakon. Persze a balesetet okozó Renault típusú autó azóta sem lett meg.

Azután egy darabig elég furcsa volt vezetni főleg azon a helyen ahol a baleset volt. A mai napig is eszembe jut ha arra járok... De legalább megtanultam és belém rögzödött eléggé a követési távolság. Nem szeretek azóta sem senkinek a seggébe menni, mert mindig eszembe jut a baleset. Am. akkor 22 éves voltam és lány vagyok. 18 éves korom óta vezetek rendszeresen. Azt hiszem annak is volt köszönhető az, hogy nem lett nagyobb baj, hogy volt tapasztalatom... a kárunk mindössze az volt, hogy szarrá tört a kocsi hátulja és fél évig közelharcot vívtam a biztosítóval, hogy fizessenek... Mindezt tetőzte, hogy a postán elveszett a rendőrségi határozat ami kellett a biztosítónak.. De egy kedves rendőr barátom segített :)