Miért bólint rá a jogsira az orvos egy olyan személynél, aki mind fizikailag mind szellemileg le van már lassulva?

Ezt kellene csinálni, csak ugye az a baj, hogy ha ezt szigorúan kezdik el nézni, akkor rajtuk duplán csattan majd az a bizonyos ostor. Egyrészről ha valaki nagyon leépül két vizsgálat között, akkor az orvosnak plusz teher lesz bizonyítani, hogy hát de a vizsgálatnál még okés volt, másrészről a visszautasított idősek meg az orvost szidnák, hogy miért nem vezethet többet. Így is nagy teher alatt vannak az orvosaink, nem tudjuk ezt is rájuk tenni.

Ami megoldás lehetne, hogy egy orvosok által jóváhagyott tesztet kellene elvégezni államilag kijelölt helyeken, és ezt betanított személyek felügyelnék. Így nem lenne az orvosokon semmi plusz teher, sőt, csak egyel kevesebb feladatuk lenne, mert nem nekik kellene többet ilyen vizsgálatokkal foglalkozni.

A probléma ugye ezzel az, hogy az adott kormányt kezdenék szidni ez miatt azok akik nem mennek át a vizsgán. Szóval ilyet csinálni politikailag egy nem megtérülő döntés.

Amúgy az #1-esnek totál igaza van, hogy pl öreg korban, de még fiatalnál is előfordulhat, hogy egy adott vizsgálatnál még minden okés.

Aztán lehet 1 hétre rá rosszul lesz, vagy lehet ezer oka pl egy balesetnek, nem aludta ki magát, figyelmetlen volt stb..

Nekem volt egy 25 éves sportoló ismerősöm, aki csak úgy hirtelen összesett a Keleti pályaudvaron és meghalt...

Alkalmassági garanciát nyilván nem lehet elvárni egy orvostól sem.

Nyilván van olyan, hogy olyan okosba alkalmas aki akkor sem az, de ez megint egy más tészta...

Én is pont ezt akartam írni, mint az előző válaszoló. Egy dolog a tiltás, meg egy másik, hogy nagyon sok öreg másként nem tud eljutni bevásárolni, vagy orvoshoz, mert taxira nincs alkalmanként több ezrese. Nem mindenkinek van közel lakó és ráérő rokona, aki szállítgatná, amikor csak szükséges.

Még városban is durva lehet a helyzet, nem még falun. Ahonnan Józsi bácsinak reggel 1 km-t kell gyalogolni a buszmegállóig (miközben 50 m gyaloglás is kilátástalan vállalkozás a térde miatt), aztán a 2 óránként közlekedő busszal bemegy a városba, ott megint csak gyalogol egy km-t a kórházig, de így a buszmenetrend miatt egy órával az időpontja előtt ér be, ezt kivárja, a vizsgálat után visszagyalogol a buszmegállóig, vár egy órát a buszra, hazautazik a falujába, gyalogol még egy km-t, és hazaér 5-6 órával azután, hogy elindult.

De ha megmarad a jogsija, akkor elautózik a kórházig csigatempóban, a vizsgálat utána visszaautózik, és mindez jó esetben csak másfél óra volt.

Apám 78 és fél évesen úgy kapta meg az alkalmasságit, hogy megígérte az orvosnak (aki pénzt soha életében nem fogadott el), hogy csak a piacig jár, meg a háziorvosig. (De tényleg úgy is volt.) Aztán 79 évesen vezetett utoljára, télen nem ment sehová (ill. vittem), tavasszal meg már nem mert vezetni.

Soha életében nem volt jó sofőr, de 50-valahány év alatt soha nem keveredett balesetbe. Az utolsó vezető évében is megtette 40-nel azt az 1 km-t, időt adva mindenkinek, hogy szükség esetén kikerülje. A sok évtizedes tapasztalat segítette, hogy elkerüljön minden veszélyes manővert.

Ha gurulós fotellel ment volna az úton, az még sokkal idegesítőbb lett volna a többi közlekedőnek, és legalább akkora eséllyel okoztak volna balesetet az őt kerülgetők.

Az ilyen vén demens személyek idegesítőek a közlekedőknek, ez tény. De még mindig ritkábban okoznak balesetet, mint a 25 év alatti hülyegyerekek. Meg még kevésbé is idegesítőek. És amit ők csinálnak, az emberileg érthető, mert kénytelenek vezetni, jobb lehetőség híján.

2-es: A háziorvost is felelősségre vonhatják, ha valami balesetet okoz a nem alkalmas sofőr. Itt a leghíresebb példa erre:

[link]

8

Ez annyiban más, hogy hivatásos sofőrről van szó. Akinek akkor is muszáj vezetnie, ha éppen érzi, hogy olyan beteg, hogy ülve is össze akar esni.

Ilyen még az alapból egészséges sofőrökkel is elő szokott fordulni, hogy a munkaidő kezdetén még megvan valahogy, elindul, de aztán egy influenza vagy akármi miatt már érzi, hogy egyáltalán nem tud a vezetésre koncentrálni. De ha ilyenkor rendszeresen szólna a főnökének, hogy akasszon le a semmiből valakit, aki leváltja, akkor bizony nem sokáig dolgozna ott. Tehát jobb híján betegen vezet. És szinte mindig meg is ússza mindenki. Csak van, amikor mégse.

Egy öreg nyugdíjas azért az esetek többségében választhat, hogy elmegy-e a boltba kocsival, vagy majd délután, vagy holnap, ha jobban lesz. A buszvezető nem mondhatta, hogy majd holnap megyünk tovább. (A váltótársa már ledolgozta az idejét, ő meg azért nem vihette tovább a buszt.)