Lesz bárni mellékhatása annak fizikailag/szellemileg, hogyha visszafogom a sírást minden alkalommal? Ha igen akkor mi?

Egyrészt, kérdésre válaszolva: lelki sérülést biztosan okoz, ami így közvetett módon kihatással lehet az egészségedre

Másrészt: attól még, mert fiú vagy, lehetnek érzéseid! Nem szeretitek kimutatni, de attól még tény, hogy emberek vagytok, éreztek. Ha nem szeretnétek mások előtt "gyengének látszani", akkor csak egyedül, félrevonulva. Nem szabad minden alkalommal elfojtani, néha igenis ki kell jönnie!

Harmadrészt: a pszichológus nem szégyen. Ezt mindenki verje a fejébe. Inkább a pszichológusnál üljön az ember, mint a síneken, mikor jön a vonat!

Elfojtani érzelmeket nem szabad, mert tünet formájában jelenik meg. Nálad pl a testi tünetekben. Sőt, lehet olyan is, hogy tünet mögött nem látod az okot, ami miatt van, mert az el lett fojtva.

Pszichológushoz mindenképpen menj el, ha kell pszichiáterhez is. Fontos kezelni a betegséged.

Mindfulness meditáció is segíthet.

Akkor majd kijön másképp, csak az rosszabb lesz. Meg esetleg nem fogod érteni, hogy mi bajod van.

Fordítva ülsz a lovon, mint ahogy ez az egész "a fiúk nem sírhatnak" felfogás is. Az igaz, hogy egy egészséges, valódi felnőtt férfi személyiséget igen nehéz megríkatni, de nem azért, mert visszatartja. Attól nem leszel férfi, hogy visszatartod.

Ez az elcseszett felfogás meg, hogy minden lelki problémát izomból fojts magadba, mert különben elmeroggyant vagy, nálunk a szocializmus hagyatéka, ott hitték azt az emberek, hogy ha "legyűrik", akkor máris nincs bajuk. Aztán amikor idővel másképp jött ki rajtuk (előbb mindenféle tünetek, később szomatikus betegségek, általában szív- és gyomorbajok), akkor meg fel nem foghatták, mitől betegek. Akkor jött a jolly joker, hogy "szar a genetikám", meg hogy a szülőknél is ez volt (ja, nálukj is, csak éppen ugyanezért).