Mit tennétek ha hátul folyamatosan visítozna az utas?
Ma jöttünk haza a Balatonról a családdal. Két autóval mentünk, az egyik autót én vezettem. Mivel szeretek vezetni így édesapám rám bízta a vezetést oda-vissza úton. Édesanyám hátul ült kistesómmal.
Annyi a lényeg, hogy amint felmentünk az autópályára anyám végig visította kis túlzással az utat.
125-130km/h-ra álltunk be és amint 110 felé mentem minden kínja volt. "Gyorsan mész, minek mész ilyen gyorsan? Nekicsapódunk a szalagkorlátnak. Kijön eléd! Lassíts! Lassíts már hát normális vagy!? Nézd meg megint megy! Megint sávot váltasz! Te normális vagy!? Minek váltasz sávot!? Állj be 100-110-re aztán elég ez nekünk! Félek! Minek kell bemenni a belsőben!? Hát ott is fékezgetnek meg mindenki bevág! Rázkódik a kocsi! Dobálja a szél a kocsit! Félek!"
Ez ment egész úton. Budapesten volt csak csend a kocsiban.
Mögöttem jöttek végig egy autóval aki szintén velük nyaralt. Nagyon jó a sofőrje és a végén megkérdeztem tőle, hogy rosszul csináltam e valamit. Azt mondta semmit, nagyon jól vezettem.
Ma jöttünk haza és ugyanez volt. Lefőttem de itthon vagyunk. Ti mit tettetek volna a helyembe? Végig vezettetek volna így? Utólag azért megfordult a fejembe, hogy nem nekem kellett volna vezetnem de a vezetés iránti szeretet nagyobb volt :D
Balatonlelle - Nyíregyháza volt a táv.
Egy újabb, másoknak semmi köze hozzá családi eset drámai elbeszélése, ahol az elbeszélő pozitív főhős próbára tételére van egy általa hősiesen elviselt, pedig elviselhetetlen viselkedésű családtag.
És most mi lesz? Kötelezed édesanyádat, hogy tízszer hangosan olvassa fel a válaszokat? Vagy újra megteszitek oda vissza a Nyíregyháza, Balatonlelle utat, amikor is csendben kell lennie. Sőt, kétszer, mert akkor az utak 2/3-ban lenne illően csendben, ez pedig már olyan arány, hogy ilyennel Alaptörvényt is lehet változtatni.
Ha rendben vezettél, akkor életbe lép a fontos szabály, miszerint "a csomagnak kuss van".
Nem lényeg, hogy kié az autó, a lényeg, hogy te vezetsz, és szeretnél nyugalmat a kocsiban. Ha nem bír csendben maradni, akkor én leállnék, és mondanám, hogy tessék lehet vezetni, mert én így nem tudok koncentrálni.
Ez nem játék, simán lehet baleset, ha elvonja a figyelmed a sipítozásával.
33 éve, friss jogsisként az én anyám is eljátszotta ezt. Megálltam az első buszmegállónál és jó utat kívántam.
Pedig a kezdetektől jól és biztonságosan vezetek.
Vannak emberek, akik kényszert éreznek, hogy beledumáljanak a vezetésbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!