Miért baj az, ha nem akarok autópályán vezetni?

"Évente 2-3 olyan alkalom van, hogy hosszabb távra utazunk. Nem sokkal neccesebb/hosszabb pálya nélkül."

De igen. hosszabb és balesetveszélyesebb is. A pályán nincsenek szintbeli kereszteződések, nincs kerékpáros, gyalogos, traktor, nincsenek veled szembe előző idióták, előtted megelőzhetetlenül szüttyögő nyuggerek.

"Drágábbnak sem az."

De bizony. Üzemanyagon is rengeteget vesztesz az állandó lassítás - gyorsítás miatt, plusz minden ami kopik, sokkal jobban / többet kopik. Fék, kuplung, váltó, de még a motor is jobban megsínyli a folyton változó terhelést - és ennek hosszú távon anyagi vonzata is van.

"Én csak azt nem értem, hogy aki belvárosban nem szeret vezetni azt miért kezelik természetesebben?"

Ismersz olyat, aki nem szeret a belvárosban vezetni, ezért inkább az autópályán megy el a sarki közértbe? Nem, mert attól, hogy nem szeret a belvárosban vezetni, még vezet a belvárosban, ha arra van dolga.

"Én ott szeretek jobban, meg ott van nagyobb tapasztalatom"

Na kibújt a szög a zsákból végre: nincs tapasztalatod pályán, ezért félsz tőle. Ilyen egyszerű, emiatt kár volt ennyit félrebeszélni. Gyakorolni kell és megszokod.

Jobban kell figyelni, mert bealszik az ember, viszont egyenes, elkerített. Monoton. Megszokott távon vezetsz, ennyi. Én meg úgy általában vezetni utálok, melóba muszáj, máshová meg nem kell.

Ha nem kell, ne menj arra, nem baj.

"Miért kellene mindenkinek szeretnie az autópályát?"

Ez nem a szeretetről szól, hanem az időről.

Pl. egy Bp-Siófok távon durván 1 órát elbuksz az életedből azzal, hogy 50-nel vánszorogsz végig Gárdonyon, meg Székesfehérváron sorakozol a körforgalmak előtt.

Én sem szeretem az autópályát, de az úticélomra előbb odaérni azt szeretek.