Miért izgulok, ha ül mellettem valaki? Más is volt így ezzel?
Nem vezetek annyira rég óta. Ha egyedül vezetek, semmi bajom nincs. Nem is gondolkodok. Mármint értsétek jól, eszemben sincs, hogy jaj balesetet okozok, meg nem bizonytalankodok, szépen óvatosan, de ezzel együtt dinamikusan vezetek. Viszont ha a szüleim mellettem ülnek, én teljesen rosszul vagyok. Mivel tudom, hogy ha kicsit is bakizok kritizálni fognak, ezért szinte mindig bakizok. Mintha tudat alatt direkt bénáznék, "nesztek, ha úgyis azt várjátok, hogy leoltsatok"
Itt persze ne balesetveszelyes dolgokra gondoljatok. Pl 1000-szer parkoltam már egy bolt parkolójában, sötétben, hóban fagyban. Komolyan vakon tudom, hogy kell oda beállni.
De ha mellettem ül valamelyik, mindenhogy állok csak úgy nem ahogyan kellene. Vagy pl lefulladok, vagy nagy gázt adok. Ver a szívem ezerrel. El fog múlni ez? Ha magamban vagyok, sosincs semmi probléma 😪 Olyan szonorú vagyok e-miatt. 🥺😢
Ez, hogy tudat alatt direkt bénázol, csak túlgondolása a dolgoknak.
Egyrészt azt lehet csinálni, hogy tudatosítod magadban, hogy nem dől össze a világ, ha egy kis hibát vétesz és leoltanak érte. Ha pedig leoltanak, akkor megmondod, hogy "tudom-tudom, bezzeg, mikor egyedül vezetek nem szokott ez előfordulni". És meg lehet őket kérni, hogy ne csesztessenek minden apróság miatt, mert téged zavar, és emiatt valóban szarabbul is megy.
Amúgy pedig idővel el is fog ez múlni, minél jobban belejössz. Úgy látszik, számodra ez egy stresszhelyzet, azt is szokni kell.
Másrészt felelősséget kell vállalnod. Ha lefullasztod, az sajnos a te hibád, és nem a melletted ülőé. Feltéve persze, hogy nem ő lökdös, vagy üvölt a füledbe, stb.
Engem csak parom zavar,ha o is jon akkor inkabb nem vezetek.
Pedig nem piszkal,nem szol bele,foleg nem cseszeget.ha valamit eszrevesz,akkor is csak akkor szol ha mar kiszaltunk,es akkor is teljesen nyugodtan,normalisan teszi.
Megis rettentoen zavar ha ott ul mellettem.tegnap pl ugy indultam el,hogy a kezifeket nem engedtem ki.par meter utan szolt,hogy lehet nem artana,es ennyi,le is zarta a temat😅ezt persze nem az elottunk allo x km utan mondta,de ertheto is.
Munkatarsamat elso naptol hozom haza delutan,egyaltalan nem stresszel a jelentete.2,5 honapos a jogsim
Nem tudom miért van itt mindenki lepontozva.
Egyébként én is ilyen vagyok/voltam, most lesz 4 éves a jogsim és már nem annyira, mint a legelején, de még mindig érzem azt a feszültséget ha a szüleim ülnek mellettem.
Szóval el kell keserítselek, de ez egy hosszú folyamat lesz és ezen nem neked kellene dolgoznod, hanem leginkább neki. Hisz amíg kritizál addig ez nem fog könnyen elmúlni magától.
Nem pontoztam le senkit. Nem hárítom senkire a felelősséget amúgy, csak érdekelt más is járt vajon így?
Mert komolyan mondom, hogy bár nincs sok önbizalmam, de amúgy teljesn biztonságban érzem magam mögött a családomat...
Olyan rossz, hogy pont a szüleim feszélyeznek. Pl. tesómat bármikor bárhova viszem, abszolút semmi izgalom nincs bennem, pedig még ő kicsi, őt féltem a világon a legjobban, mégsem izgulok, hogy miattam baja esne vagy ilyesmi. Szépen berakom magam mellé, megy a zene neki, nem is gondolkodok ilyen hülyeségeken.
Remélem elmúlik, gondolom amúgy, hogy ez valami megfelelési kényszer feléjük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!