Vezetett már valaki 80+ órát?

Annak, hogy 74 óra után még nem tudsz levizsgázni szerintem két oka lehet.

1. Olyan szinten nincs érzéked a vezetéshez, hogy isten irgalmazzon a többi közlekedőnek mikor jogosítványt szerzel

2. Az oktatód alkalmatlan az oktatói szerepre

Ha szerinted az első akkor ne erőltesd, mindenkinek jobb lesz ha nem lesz jogsid. Ha szerinted a második akkor válts oktatót és kiderül, hogy melyik az igaz.

"És néha rossz irányba megyek, de az csak odafigyelés kérdése:("

Akkor miért nem figyelsz oda?

Egy kolléganőm 55 évesen döntötte el, hogy megtanul vezetni. 2 év alatt 4 iskolában fordult meg, 200+ óra után sikerült levizsgáznia, vastag borítékkal, 4.jére ment át, de előtte volt vagy 10 próba vizsga is. Több, mint 1 millióba volt az egész.

Neki nem való a vezetés, bár azóta vezet napi szinten, nem volt meg balesete szerencsére.

Mondjuk azt nem értem, hogy nem megy ennyi idő után a parkolás.

Tekintve, hogy az esetek 90%-ban egy egyszerű, tanulható manőversor az egész, hol ha megfelelő helyet választasz és jól pozicionálod az autót az elején akkor onnantól csak követni kell a nagy könyvet.

"A vizsga egyszer került szóba, akkor igencsak szkeptikus volt"

Magyarul hobbiból vezetgetsz vele ő meg fej téged, mint a tehenet?

87 órát vezettem. Négyszer vizsgáztam. Sikerült, igaz sokadjára.

18 voltam, nem nagyon kerestem a hibát másban, csak magamban. Nem vezettem előtte, otthon nem gyakorolhattam, mert nem hagyták. Szinte az egész vezetni tanulásom alatt, úgy éreztem én vagyok egy nagy szerencsétlenség. Majd idővel kezdtem rájönni, nem csak velem van a baj. Az oktatóm szinte mindig faragott le a veztéssel töltött időből. Rendszeresen késett, abbahagyni viszont szerette előbb. Kb minden órán volt valami amiért legalább 5 percre meg kellett állni. Nem kaptam meg azt a figyelmet amit kellett volna. Folyamatosan telefonált, ha éppen nem csak a hülyeségét beszélte. Néha megjegyezte, hogy nem figyelek eléggé, meg nem gondolkodom és mivel nem jártam be kreszre amit ő tartott, hanem e-learninges voltam, ami miatt utánam valószínű egy fillért sem kapott, megjegyezte, hogy neten nem lehet kreszt tanulni. Érdekes, elsőre hibátlanul levizsgázta. Azt, hogy min kéne a vezetésemben változtatni nem mondta. Ha be kellett parkolni és nagyon nem ment, nem az volt, hogy álljunk be más helyre vagy próbáljuk újra, megfogta a kormányt és betekerte ő. Mondott annyit, hogy ez így nem lesz jó és mentünk tovább. Ha éppen családi problémája volt, akkor alapjáraton bunkó volt. Kb 50 óránál mentem először vizsgázni, előtte lévő óra végén csak a fejét csóválta. Én annyit mondtam, hogy lehet nem kellett volna ezt erőltetni, meg nem nagyon bízok benne, hogy sikerül. A válasz annyi volt, hogy ő se, hát kösz. Majd telt az idő, megbuktam még egyszer és mégegyszer. Az órák teltek, egy vezetési kartonon az összes hely betelt és akkor még csak 2 vizsgám volt. A 3. bukás után, abba akartam hagyni. Még egy esélyt adtam neki viszont. Mint kierült, jól tettem. Ezen a vizsgámon meglepően kedves volt, folyamatosan jópofizott a vizsgabiztossal meg engem dícsérgetett, hogy milyen ügyes vagyok, csak nagyon rástresszelek a vizsgákra. Ehhez képest mindem bukás után, kb le voltan hülyézve, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen és nem lesz még egy ilyen alkalom, hogy jó a vizsgabiztos. (Érdekes már buktam előtte annál akinél sikerült) Végül átengedett a vb, nem fizettem zsebbe semmit, szó sem volt borítékról.

Visszagondolva, én voltam a legnagyobb marha, hogy mikor 30 óra után semmi előrehaladást nem láttam, nem váltottam oktatót. Viszont féltem a dologtól, attól, hogy rosszabbat kapok, vagy ott tesz keresztbe ahol akar és a büdös életben nem lesz jogosítványom. Elég nagy befolyással bírt és rettegtem emiatt, bármit is tenni ellene, inkább tűrtem. Végülis annyit tudok mondani, hogy arra volt jó ez a 87 óra, hogy megtanítsam magam vezetni.