1987 januárjában is olyan rosszul kezelték a hóhelyzetet mint manapság?

Akkoriban még más volt a "világrend".

Kötelező volt a katonai szolgálat, és szerencsére nem kellett a katonáknak harcolni, viszont a rendkívüli helyzeteknél több tízezer embert tudtak mozgósítani, akiknél ráadásul komoly technika is volt.

Bevetették a honvédséget havazás, árvíz, belvíz esetén, és az is tény, hogy az önkormányzatoknál is komolyabb források voltak (pénz, ember, szerszámok, gépek), de a honvédség jelentette az igazi erőt.

Jah, és a lényeg, hogy akkor is "harcoltak" a hóval, igaz az a mostani havazáshoz képest sokkal komolyabb volt, de voltak napokon keresztül járhatatlan utak, voltak települések, ahová lánctalpas katonai járművel vittek kenyeret, vagy hoztak ki onnan betegeket, mert a mentő nem tudott bejutni.

Egy "átlagos" havazáskor annyival volt jobb, mint mostanság, hogy az önkormányzatoknál volt pénz rendkívüli hómunkásokra, indultak a hótolók, ha pedig nem boldogultak, néhány órán belül ment a segítség a honvédségtől.

Vannak időjárási helyzetek, amikor nem nagyon lehet mit kezdeni a hóval, jéggel.

A havat el lehet tolni, de ha folyamatosan esik, és ráadásul erős a szél, az többnyire szélmalom harc, de muszáj (lenne) csinálni.

A sózásnak viszont csak akkor van értelme, ha a hőmérséklet mínusz öt fok felett van.

Sokan a sózást hiányolják, nincs értelme mínusz tíz fok körül kiszórni a sót. A víz fagyáspontja nulla fok, a sóval csak annyit lehet elérni, hogy ez a fagyáspont mínusz három fok körülire módosul, de nem lehet annyi sőt kiszórni, hogy a kemény hidegben is megakadályozza a víz fagyását, viszont töményen a környezetre ártalmas

Szerintem alapból az emberek ingerküszöbe is sokkal alacsonyabb. Ma már ha elkezd havazni akkor 2 perc után rendet és tisztaságot akarnak látni. Ettől függetlenül tény, hogy vannak elég gyengén kezelt helyzetek. Például buszmegállók, villamos megállók környéke napokig katasztrófa utána már csak azért nem mert elolvad a jég.

Viszont néha elgondolkozom az emberek egyéni hanyagságán is. Vidéken, családi házaknál 10-ből 9-en kimennek és ellapátolják a havat a házuk előtt, utcán, járdán.

Paneloknál, társas házaknál pedig mindenki csak elégedetlenkedik. Én elgondolkoztam már, hogy ha csak szintenként 1-2 ember lemenne fél órára a 10 emeletesekből, akkor pikk-pakk rendbe lenne szedve a környék, utca, járda, parkoló.

Régen nem csináltak belőle ügyet, tél volt, akkor essen, ha bosszankodik rajt az ember akkor is esik.

Most meg majdnem mindenki nyafog, hogy esik a hó kétszer a télen, na meg a média is tetőzi azzal, hogy esik 2-5cm nem 20-30, de már ítéletidő, világvége, hókáosz meg a bánat tudja milyen című hírekkel riogatják a népet, meg, hogy ha elindul valahova, vigye a házát is magával, mert ki tudja, lehet a tajga közepén fog elakadni.

Én elsősorban a média hatásának tulajdonitom azt, hogy elkezdtük rendkívüli jelenségként kezelni a téli(!) havazást. Több mint 1100 év alatt legfeljebb a havazások intenzitásában volt itt változás, tehát magát a természeti tényezőt ismerjük. Ami változott, az egyrészt a mobilitási igény, hiszen megszoktuk, hogy bármikor helyet változtathatunk és ehhez igazítottuk az életünket. Ez már 1987-ben is így volt. És ami nagyot változott, az a helyzetértékelésünk, mert ma nem csak azt tudod, hogy te hányszor estél seggre vagy mennyire ázott be a cipöd, de azt is, hogy a tőled legtávolabb eső megyében melyik 200 fős faluba nem lehetett fél órán keresztül behajtani és hogy hányan hagyták ott a fogukat az elmúlt két órában az utakon.

Tény, hogy ma 1987-hez képest kevesebb emberi erőforrás áll rendelkezésre hóhelyzet esetén, de az ellenfél is gyengült - néhány éve márciusban ugyan a fél országot megtréfálta, Pintér Sándor garmitúrája is mókás üzeneteket kuldott, de azóta tartósan elzárt település nem volt.

Ó, nálunk nem is kicsi a balhé ebből.

Bp agglomerávióban élek, egy közel 20ezres lélekszámú városban, itt mindenen problémáznak. De a hóhelyzteten nagyon.

Nem tudom, ennyire életképtelen lett az emberiség, hogy önerőből semmire nem képes, semmit nem tud megoldani, csak rinyálni, hogy más miért nem oldja meg, ha ő fizet (itt a kommunális adóra gondolnak ezügyben).

Én érdekes módon én tudok közlekedni kocsival, pedig a mi utcánkat sosem kotorják.

Az idősek régen tudtak zoknit húzni a cipőre, és nem csúszkáltak.

Manapság valahogy a rinya van csak.

Meg szerintem az is közre játszik, hogy 30 éve max a szomszéddal beszélte meg az ember hólapátolás közben. Manapság meg megy a FB-ra minden, és ott erősítik egymást az emberek a hülyeségben...

Valóban van szociológiai háttere a témának (mint sok másnak is).

Az emberek úgy vannak "programozva", hogy nagyon erőse a "régen jobb volt" érzés. Ezzel semmi baj, a múló idő sok mindent megszépít, és szívesebben emlékezünk vissza a jóra, a kellemetlen, rossz élmények sokszor elhalványulnak az évek múlásával.

Példa erre a sorkatonai szolgálat, amit úgy általában nyűgként életek meg az érintettek, majd miután leteltek a katona évek, s jött még hozzá néhány esztendő, elkezdtek nosztalgiázni...

Ugyanez van a "régi nagy telek" esetében is. Nem volt minden évben rendkívüli a tél, de az évek évtizedek alatt természetesen volt néhány emlékezetes hideg-havas tél, amit szintén megszépített az idő múlása, akkoriban nem volt az annyira romantikus.

Más volt az emberek "idomulása", többségüknél természetes volt, hogy a saját portájuk környékén a hó eltakarítása az ő feladatuk, nem másoktól várták azt el. Igaz az is hogy az útkezelők gépei is szinte azonnal dolgozni kezdtek, ha megjött a hó, de arról már hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy még a '8y-as években is rengeteg volt a szilárd burkolat nélküli út sok településen, ahová nem kellett sószórókat, sőt még hótolókat sem küldeni, természetesnek vették az emberek, ha hó van, majd elolvad...

Manapság már ritka az olyan család, ahol nincs autó.. a '80-as évek elején az volt ritka, ahol volt autó a családban, az említett '87-es év is inkább az első példához volt közelebb - tehát lényegesen kisebb volt a gépjármű forgalom.

Nagyobb szorgalommal dolgoztak az emberek, vagy inkább csak a kötelesség tudat volt nagyobb, de akkor sem volt minden szuper, komolyabb havazások után szinte természetes volt, hogy néhány napon keresztül nem lehetett minden településre bejutni, vagy onnan kijutni.

Pl '87-ben az ingázók tudnának mesélni róla, hogy micsoda élmény volt a munka után haza jutni, hótoló után araszoló busz-konvojokat szerveztek, de voltak esetek, amikor el sem tudták hagyni a települést. Több tízezren dolgoztak az utakon, mégis a hó volt az úr, ha olyanok voltak a körülmények, és valahogy kevesebb volt a háborgás, csendesebben aggódtak az emberek.

A mostanihoz hasonló néhány centis hóban meg mentek, ahogy tudtak, biciklivel, gyalog, akinek volt autója eldöntötte, hogy elindul-e azzal (nem volt akkor még téli-nyári gumi szett)