Mi lelte a mostani fiatal korosztályt?

Most is sok fiatal vesz autót, mint a 80-as években. Csak akkor még apámék korosztálya nem tudott sok márka közt választani és új, fiatal autókat vettek mert nem nagyon voltak használ 20 éves autók.

Most a korombeliek 15-20 éves autókat vesznek. Akinek újabb van az általában nem egyedül vette vagy pedig úgy kapta.

A környéken vannak akik hobbi miatt vesznek vmi sportos vagy optikai tuningos autót, hangcuccot pakolnak bele, alufelni, stb.

Van elég szmókendsárm Golfos hülyegyerek akik gengszterkednek a 4 literes fogyasztással meg a BMW-s hülyék akik a 316i-vel akarnak driftelni a Tesco előtt.

Nyilván kinek nem inge...

Bár este lehet hogy ezek is eltűnnek és mennek bebaszni mert most ez a divat ahogy előttem is írták, bár én nem tudom mert nem bulizok.

Viszont van autóm és ha baja van meg is tudom csinálni pedig nincs autószerelői végzettségem, ugyan is az internet a facebookon kívül másra is használható.

20/F

Magyarországon évtizedekig autóhiány volt. Biztosan hallottál a MERKUR-ról, ez volt az a vállalat, ami az "átkosban" a személygépkocsik importjával foglalkozott (meg a Konsumex, de az nagyon más sztori). Az évtizedek során sok minden változott az autóknál és a MERKUR-nál is, de egy örök maradt: a hiány. Jóval kevesebb autót importált az állami mammutvállalat, mint amennyire a népnek szüksége lett volna. Voltak is érdekes dolgok: a használtautó-piacon az 1-2 éves autókat drágábban lehetett eladni, mint amennyi az új listaára volt a MERKUR-nál. Meglepődsz? Nem kell meglepődni. A használt autót azonnal hazaviheted, a MERKUR-nál ugyanarra a sárga Zsigulira várhattál 3-4, vagy akárhány évet. Persze, hogy többet fizettél a használtért, ha jó állapotú volt.

A mai 50-es korosztály még ebbe született bele. Apa-anya évek, évtizedek alatt összekuporgatta maszekból vagy ki tudja, honnan az előleg árát a Trabantkára, befizetett és várta évekig. Aztán kaptak egy lassú, kicsi, kényelmetlen, füstölő valamit de marhára örültek neki, mert legalább nem kellett a már akkor is működésképtelen tömegközlekedéssel birkózniuk. Persze, hogy nekik általában óriási dolog a saját autó, mert gyerekkorukban azt látták, hogy óriási küzdelem eredménye - jószerivel egy emberi karrier egyik fontos mérföldköve a másfél szobás panellakás vagy a Kádár-kocka ház mellett.

Akik a rendszerváltás után nőttek fel, már kicsit könnyebb helyzetben élhettek. Elözönlöttek minket a nyugati használt autók először ('90-es évek eleje), elérhetőek lettek a korábban csak messziről csodált Opel Kadettek, Volkswagen Golfok és Renault 5-ösök. Ámultunk, bámultuk, csodáltuk, milyen szépek és kényelmesek, mert akkor még nem tudtuk, hogy a legjobban lepusztult, újként is szomorúan fapados kiviteleket hozták be a nepperek. De akkor is: ott virított a VW-logó a kormányon, az ajtózár gombja érkezéskor is ott volt, ahol induláskor (a KGST '80-as évekbeli, modernnek tartott autói, a Lada Samara és a Škoda Favorit például ilyet nem tudtak, az összeszerelési minőség botrányos volt), dízelmotor kerregett a tűzfal előtt - boldog volt mindenki. A 30-as és 40-es korosztály ekkoriban volt gyerek, ekkor sikerült a szülőknek lecserélniük az ezeréves, porrá málló Zaporozsecet vagy Wartburgot valami használható autóra, esetleg csak akkor sikerült autót szerezniük, hogy ne kelljen tovább a folyton olajos "csúzli" MZ-en hurcolni a gyerekeket. Persze, hogy ebbe a korosztályba is beleégett az, hogy kell a saját autó, mert az nagy dolog. Jó 10-15 évvel később nagy részük ész nélkül vette is az "ingyen Suzukit' 0%-os önerejű 120 havi svájci frank alapú lízingre, aztán ment a fejvakarás, hogy miből fizessék ki a megugró törlesztőrészleteket. Vagy mondhatnám még az Il Ferro-ügyet, mikor sok-sok honfitársunk kajálta be fennakadás nélkül, hogy napi pár km autókázás akkora reklámbevételt jelent, amiből simán lehet fizetni az autó törlesztőrészleteit.

Az ő gyerekeik, unokáik mára felnőttek. És mibe nőttek bele? Igen, az autóba. A szülőknek van autójuk, azzal viszik őket óvodába, iskolába. Ha el kell menni a "teszkóba", apa-anya bepattan a gépjárműbe, azt' irány bevásárolni! Nekik teljesen természetes, hogy van autó, nagy részük nem is próbált nélküle élni. Már a kórházból is autóval hozták őket haza, szóba sem került más megoldás.

Így hát számukra már nem olyan nagy szám az autó, mint a korábbi generációknak. A mindennapok része, ami mindig is volt és lesz is. Olyan ez, mint a kóla: bemész a boltba, megveszed, megiszod, elhajítod a PET-palackot. Pedig a '80-as évekből emlékszem olyanokra, akik az évi 1-2 kisüveges Coca-Cola palackját szép tisztára mosva őrizgették évekig a szekrény tetején, gondosan ügyelve arra, hogy mosogatásnál le ne ázzon a címke. Ha pedig dobozos kólát ittak, hímestojás módjára óvták az üres dobozt, míg haza nem értek, be ne horpadjon. Ma hol látsz ilyet? Sehol, a kóla nem nagy szám.

A fiataloknak ugyanígy nem nagy szám az autó. Ők mást látnak belőle. Van belőle annyi, mint a franc, belefulladunk az autókba, esetleg már pont emlékeznek rá, mikor a 2000-es évek vége táján a szüleik fejcsóválva nézték az egyre nagyobb számokat a törlesztőrészlet sárga csekkjein és az olyannyira várt balatoni nyaralásra félretett pénz inkább arra ment el, hogy el ne vigyék az autót. Nem csoda, ha számukra az autó már nem vágyaik megtestesülése, hanem csak egy használati tárgy, amire esetleg nem is vágynak különösebben.

Arról nem is beszélve, hogy a fiataloknál mindig változik, mivel szeretik lekötni magukat. Ahogy elmúlt az indiánregények, a csövezés és az extrém sportok divatja (láttam mindhármat többé-kevésbé), úgy múlt el az autózásé is. Jó buli volt, amíg olcsón lehetett kapni Opel Calibrát, VW Golf GTi-t, Honda Civicet és az egyszer boyracer száguldozhatott kedvére. De a '90-es évek legendás hülyegyerek-autói elfogytak, egy részüket rommá törték, mások elrohadtak, a maradék ára meg az egekbe kúszott. Hiába árasztott el minket a nyugati használt autók hulláma másodszor is, most már nem az olcsó száguldozós gépek jönnek befelé, a magyarnak inkább prémiumautó kell: az a Passat, A6 vagy 5-ös BMW, amit tíz éve megcsodált a Suzukiból, most már elérhető árú, meg is veszi, hogy legyen neki olyanja. A fiatalok meg inkább az okostelefont nyomkodják és bicikliznek, mert az a trendi. De ez teljesen természetes, lehet, hogy tíz év múlva megint az autózás-motorozás lesz olyan tömeges hóbort, mint most az, hogy mindenki híres YouTube-videós akar lenni.

Nem tudom. Nekem van autóm, most épp a következőre gyűjtök.

Én is megfigyeltem, hogy a barátaim nagy részét hidegen hagyja az autózás. Inkább okostelefon, notebook, fesztiválozás körül forog az agyuk.

Akit pedig érdekel, az a fogyasztást nézi.

Tegyük hozzá, hogy fiatal pályakezdőként, vagy még egyetemistaként anyagilag nem annyira vonzó egy autó.

A biztosítás árából el lehet menni egy jobb fesztiválra. 4 jó gumi árán már jó telefont is lehet venni, az autó áráról meg ne is beszéljünk.

Na meg rengeteg a divat köcsög, akik inkább ruhára, meg fodrászra költenek rengeteget.

Én inkább az autózást választom.

22F

Az ötös nagyon jól leírta.

Nekem pl. azért nincs kocsim, mert közel a munkahely, közel a bolt meg minden ami lényeges. Emiatt pedig nem tartok fent egy autót, mert marha drága. Mert igen, nem csak tankolni kell, ahogy sokak szerint a kocsinak elég annyi is.

Arról nem beszélve, hogy eleve csak valami feslett szart tudnék venni. Inkább járok gyalog, én nem veszek egy hatalmas felelősséget a nyakamba, csupán luxus miatt, mert szerintem másfél Km-re luxus egy autó, de még egy robogó is, főleg hogy esőben, télen ugyanúgy megázok rajta mint gyalog.

És azért sok fiatalnak kevés a pénze, azért nem is tart kocsit.

De egyébként szerintem ma is ugyanúgy sok a kocsis fiatal, legfeljebb a te környékeden nem. Legalábbis én mindenhol látom őket.

Ülnek/ ülünk a gép előtt egész nap, egész este. Az emberek elhidegültek, nem nagyon járnak már össze nagy bandákba, mint régen. Ez az élet minden területére igaz, nemcsak az autók terén.

Én nem hinném, hogy kevesebb autót vennének a fiatalok, mint régen, sőt, ennyien talán még soha nem vettek. Legalábbis én ezt látom, persze nem Budapesten, ahol nincs is hova leparkolni.

De akinek van is autója, akár erős, jó autó is, nem járnak ki sehova. K**va drága lett az üzemanyag, a céltalan autózhatás, amit ezelőtt 12-15 éve műveltem én és a haverjaim például, mára teljesen ismeretlen fogalom. Mindenki meggondolja 2x hogy beindítja e az autót, még akkor is, ha fontos dolga van. Főleg a csóró fiatalok.

Meg aztán tény, hogy a nagyvárosi fiatalokat abszolút hidegen hagyja a technika, akárcsak az autózás is. Csak egy használati tárgyként tekintenek rá. De a nagyvárosban nem kell az autó, így nem is vesznek. Érdeklődési körük a telefonok, számítógépek, pia, de azt vedelve. Mégcsak nem is járnak már el hatalmasakat bulizni, csak összeülnek 5-10en, és vedelnek, míg össze nem esnek, és ennyi, ez a nagy party.

Tehát a lényeg, hogy autó az van dögivel, több mint valaha, de az emberek durván változnak évről évre. És ne feledkezzünk meg a hatalmas rendőri szigorról sem, ami teljesen elbátoralanít mindenkit a jó kis városi kocsikázásoktól.

Akkor én szerencsésnek tarthatom magam. Én benn vagyok egy ilyen baráti közösségben, és a városban levő egyik parkoló rendszeresen meg is telik esténként.

Én is autóőrült vagyok, a többiek is, nekem gyári az autóm, de ők szeretnek módosítgatni rajt, az egyik ember 3-mas Golfjában annyi extra van, hogy egy mai autó is elbújhatna mellette.

Persze itt nem arra kell gondolni, hogy mindenki szmókendsármos hülyegyerek, azokat én is utálom, de a többség teljesen normális.