Fatális hibát követtem el a rutin vizsgán, ilyen még nem volt! Iszonyatosan ég az arcom. Mi tévő legyek? Bővebben lent.

Figyi! Ez semmi! Senkinek és semminek nem esett maradandó baja. Egyszerű vizsgadrukk. Nem neked kell szégyenkezned, hanem annak, aki olyan helyzetet teremt, amiben szégyelled magadat.

Hidd el, mindenki hibázik. Mindenki. Még én is néha, pedig húsz éve vezetek és közel egymillió kilométer van "bennem" és néha követek el én is hibákat. Akkor egy tanuló/kezdő embernek pláne elnézhető. Nem?

Fel a fejjel, legközelebb jobb lesz, hidd el.

ugyan már ez miatt ne érezd magad rosszul.

Én a körforgalomban elfelejtettem kanyarodni és a közepén a dombon álltam meg, na az már égő volt és nem is kicsit.

A tesómnak 30 éve van jogosítványa, vezet utánfutót, kisbuszt, kombájnt, balesetmentesen, s a múltkor mégis ledöntötte a kapufélfát. Véletlenül :/ van ilyen

Azért vagy kezdő, mert nem készség még nálad, csak ismeret.

A vizsgahelyzetben minden rosszabbul sikerülhet, erre nincs más mód, csak a gyakorlás.Pont ezért kell vizsgázni.

Figyelj! Inkább ötször menj rá a padkára vizsga közben, mint hogy jogosítvánnyal túl korán valami kamionra kanyarodj rá!

Lesz még ilyen.

Ilyenkor az a teendő, mint a mikor kézenálláskor fejre esel: gyorsan megismételni jól. Azért érzed magad rosszul, mert a hiba után ki kellett szállnod. Nem volt idő felülírni a helyes emlékkel.Gyorsan vissza kell ülni, és vezetni.Hidd el, szeretni fogod megint.

El nem tudom képzelni, hogy ezt a családod vagy az oktatód a szemedre vetné. Mindenki így kezdte.

Az oktató/vizsgabiztos hozzá van szokva, egész nap ez megy, minden nap :) mindenki ezt csinálja. Nekik ez a munkájuk, ez neki csak egy hétköznap, egy eset, várja h leteljen, s ihasson egy sört már.Ennyi érdekli az egészből. A családod biztos elfelejtette , mikor ő tanult, de ők is így kezdték. Ez nem fatális hiba. Fatális hiba az, ha 120-szall behajtassz a vizsgairoda üvegajtaján, elsodrod a vizsgabiztost, és még köszönni is elfelejtessz. Na, az fatális hiba.

Nekem az a véleményem, hogy túlérzékeny vagy, vagy a családotok fikázós. Szerintem nem ide, hanem a Lelki egészség, vagy a Családi kapcsolatok témába illik a kérdésed.

Nekem 1982 óta van jogosítványom. Tudod, hányszor hajtottam fel a padkára az idén is?!

Apám 1960 óta vezet. Soha sem volt egy koccanása sem. Az idén ráment egy útterelő bója betonkockájára, és sikerült tengelyferdülést okoznia.

Neki már van jogsija(?):

http://www.youtube.com/watch?v=uKffR7bRpDc&feature=player_em..

Ezen ne kenődj el! Az autóvezetés egy megváltozott tudatállapot (jó esetben). Ezt mindenkinek meg kell szoknia.

Én harmadszorra mentem át a forgalmi vizsgán. Első alkalommal kb. 500 m után fújták le a dolgot. Nem csináltam semmit. Szó szerint. Teljesen lefagytam, és csak néztem előre és mentem. Asszem az iktató állt félre helyettem. :D

Azóta már eltelt 11 év. és nevezettem néhány 10.000 km-t, de a fenti eset nem ismétlődött meg azóta (és már szerintem nem is fog). Rendőrként részt vettem emelt szintű vezetéstechnikai oktatáson, és gyakran közlekedem megkülönböztető jelzéssel is. Előfordul, hogy hibázok (egy járőrkocsit is totálra törtem már, bár az csak részben volt az én hibám), de ezekből tanulni kell. Nem tartom magam kiváló sofőrnek, de az átlag "úrvezetőnél" jobb vagyok. Pedig én is "mélyről" indultam.

Az oktatód hozzá(d) állását pedig sz@rd le. Ha levizsgáztál, úgyse látod többet.