Ma lett meg a forgalmi vizsgám! Már kész idegroncs voltam. Most meg úgy érzem, hogy újjászülettem! Mi a véleményetek?

Teljesen jogos amit mondasz.

De lehet, hogy magamtól is tudom a választ - viszont lefogok ülni beszélni valakivel komolyan.

Az egész ott kezdődött, hogy nyáron elkezdtem a jogsit, és december 1.-jén volt az utolsó (forgalmi) vizsgám. Megbuktam percek alatt, holott számítottam rá, hogy még egy tapasztaltabb tanulónak, akinek van érzéke a vezetéshez, annak se biztos, hogy elsőre sikerül. Erre példát is tudok felhozni, de most nem ez a lényeg. A következő vizsgaidőpont előtti hetet teljesen végigidegeskedtem, mert rádöbbentem, hogy mennyire könnyű egy pillanat alatt hülyeséget csinálni (rossz sávváltás, megtévesztő sebesség, gyorshajtás). Amikor már másodszor húztak meg, teljesen besokaltam, hogy már 185 ezer forintnál tartok, és még a halvány nyoma sincs annak, hogy átcsúszok. Semmi. Se egy jel, vagy egy biztató mondat. Elkeseredésemben fórumokat olvasgattam, forgalmi vizsgákon részt vett emberek tapasztalatait, egyebek, és egyszerűen feladtam. Elkezdtem agyalni az öngyilkosságon, és ahelyett, hogy ez tovább dühített volna, lenyugtatott. Egyébként is belefáradtam, beleőrültem az egészbe. És a legnagyobb szerepet nem is a 3., vagy 4-5. vizsga jelentette volna, hanem a temérdeknyi kidobott pénz, és a korrupció, ami a vb-k közt megy. Magyarul, az hogy átmegyek, a vb aznapi kedvén múlott :S

Mikor egyre jobban közeledett a mai nap, egyre tisztábban láttam magamban az öngyilkosságom... robogó személyvonat, árkos rész, egy mozdulat, és vége. Főiskolán tanulok, rengeteg vizsgám megvan, nincs nyomás rajtam a szülők felől, sose voltam kitűnő, de jeles se, nem volt szobafogság ha karót kaptam gimiben, ha akartam valamit, leültem, és bemagoltam az anyagot, és ha meg is buktam volna, akkor is volt még 2 vizsgalehetőség, rráfizetés nélkül. De gondolom ezt te tudod. Nem vagyunk szegények, sőt, csak egyszerűen megőrjített a gondolat, hogy 21 évesen ennyit szenvedek egy mocskos jogosítványért, holott SEMMI SZÜKSÉGEM RÁ, csak azért fogtam bele, mert többször is kellemetlen helyzetbe hoztak a barátaim maguk előtt, mikor azzal vágtak fel hogy már 17-18 évesen van jogsijuk... valamint sajátos tapasztalatom, hogy kocsival könnyebb pár dolog az életben. Pl. független vagy a tömegközlekedéstől. Bocsi hogy hosszú lett, de most kezdek felenyhülni, és már azzal jobb lett, hogy ezt leírhattam neked.

Köszönöm az eddigi normális hangnemű válaszokat, ettől sokkal nagyobb beszólásokra számítottam.

A 2. válaszolónak:

Amikor elkezdtem az elméletet, jó bulinak tartottam ezt az egészet, együtt jelentkeztem 2 haverommal a tanfolyamra, minden papírmunkát elintézett a tanfolyam felelős és az elm. oktatónk, részben meg a szülők, így csak magunkat kellett odatenni az órákra. Érdekesnek tartottam az órákon elmondottakat, sőt, az elsősegély órák jobban is tetszettek. Még ott viccelődtünk, hogy szájon lélegeztetés a csajoknak meg stb. A kresz vizsgán minden rendben volt, rutinon az előírt 9 órából az első 4-et végigszenvedtem, nem éreztem a kocsit, ezért az oktató kivitt engem a forgalomba (!!!), ahol vezettem 0 órát, és tökre megjött az önbizalmam, összeszedtem magam, és behoztam a csúszást. Forgalmin órákon voltak kisebb-nagyobb hibáim, a vizsga feltétele a levezetett 19 gyakorlati óra volt, és ahogy a vége felé közeledtünk, majd jöttek a bukások, szépen sorban elment a kedvem a vezetéstől. Először a kedvem, majd megutáltam a kocsit, aztán az oktatót, aztán lassan belebetegedtem az egészbe. Naponta 4-5 órát aludtam, valamikor hajnali 3-4 körül tudtam elaludni, étvágyam nem volt, és 3 kilót fogytam. Nem a vezetéstől rettegtem, hanem a vizsgától. De most már a vezetést is gyűlölöm.

3. válaszolónak:

A főiskola és a tanfolyam helyzete nem fedi egymást. Mások a körülmények és az elvárások, egyikben egy épületben ülsz, és leírod a megtanulandókat, és felkészülsz, másikon meg utazgatnod kell, kivagy szolgáltatva a körülményeknek, a vizsgabiztosoknak, az időjárásnak, akkor is menned kell, ha köd van, akkor is, ha esik, és nagyon kiábrándító, ha az ember pótórát vesz bukás után pl. pénteken, végigvárja a jövő hét keddet, majd megbukik. Így hiábavaló volt az utazástól kezdve az egész nap. És az azutániak is.

4. válaszolónak:

Látom rajtad, és a fogalmazásodon, hogy neked is eleged van az egészből. Nem vagyunk egyformák, mindenkiből mást vált ki az egész. Lehet, hogy te a 3. vagy 4. bukás után mérgedben az üveghez nyúlsz vagy feljelentésen gondolkozol majd.

Várok még kulturált válaszokat.

Már egyáltalán nem gondolok öngyilkosságra :)

Más értelmet találtam az életemnek :)