Akit ütött már el autó, esetleg éppen zebrán áthaladva,- hogy éltétek meg? Utána levő napokon milyen érzésitek gondolataitok voltak? Mennyire sérültetek meg? A rendőr, a mentő a sofőr hogyan jártak el?

Nekem mázlim volt.

'90-es évek közepe, Klinikák, Üllői úton keresztben zebra a metróhoz. Gimiből mentünk hazafelé. Pirosra vált az autóknak a lámpa, középső sávban megáll egy trabant, rajta kívül nem is volt ott más autó (akkor még nem volt ekkora forgalom, mint manapság). Mi is hibáztunk, nem vártuk meg, hogy nekünk zöld legyen, és nem is pontosan a zebránál léptünk le, kicsit előtte. Én voltam a legszélén. Csikorgást hallok, balra kapom a fejem, narancssárga folt, felugrok a levegőbe, motorháztetőn végig, fel a szélvédőn, majd a tetején oldalt leestem az aszfaltra. Kicsit koszos lett a nadrágom és beütöttem a térdem, kb. ennyit éreztem, szerencsére nem is volt más bajom. A másik osztálytársamnak átment a lábfején, neki sem lett baja, a harmadik osztálytárs a motorháztetőre támaszkodva két kézzel, addigra állt meg a kocsi. Mellette már a zebrán ott volt a többi gyalogos, néhány öregasszony is volt közöttük, szóval ha tovább megy a kocsi, akár halálos baleset is lehetett volna. Egy narancssárga BMW volt, a sofőrje nem tudom mit gondolt. Az autóknak piros volt, és mivel a trabant már középen állt, amúgy is meg kellett volna állnia, ha nem égnek a lámpák akkor is. Mi kb. 1méterre a zebra felfestés mellett léptünk le az útra, de a STOP vonal az ettől még jó 2 méterre volt. Ma is úgy van szerintem, az a gyalogátkelőhely nem változott.

Mivel azt hittem mi hibáztunk, és nem volt semmi bajom, integettem a sofőrnek, hogy menjen, és az el is ment. Anélkül, hogy meggyőződött volna, hogy valóban nincs bajunk. Szóval kb. ennyi.