Kezdőként vezetestől való félelmet hogyan lehet legyőzni?
Sziasztok
Mostmár végső elcsüggedésemben írom ezt a kérdést. 1 hónapja kaptam meg a jogosítványt, de úgy érzem visszaküldöm postán:)).
Viccet félre téve, mikor autót kell vezetnem, előtte már gyomorgörcsöm lesz, nagyon elkezdek izgulni, és akaratlanul az agyamban születnek a rémképek, "mi lesz ha korforgalomban lefulladok" "mi lesz ha nem jól váltok sebességet" "mi lesz ha mi lesz ha" .
Sokat gondolkodtam, hogy honnan eredhet ez a (szerintem lelki eredetű) probléma, és amitől félek az az, hogy másoknak kárt okozok vagy másokat hátrálok azzal hogy én ott esetleg hibázok.
Az órákon sosem volt bennem ilyen érzés, tudtam figyelni mindenre, a vizsgabiztossal főleg félre tudtam tenni a stresszt, és akkor és ott nagyon jól alakult minden, de hozzá kell tenni akkor teljesen le tudtam magam nyugtatni. Most ,hogy saját autóval kell menni, egyedül, szó szerint félek.
Szóval kérlek akik voltatok ilyen helyzetben, és tudjátok mekkora tehet jelent ez, írjatok néhány tippet, mit mondogassak magamnak? Hogyan győzzem le a félelmet, nyomás ami rajtam van, főleg vezetés előtt? Mert vezetés közben picit oldódik és nem tudom megengedni magamnak hogy stresszeljek mert ott ugye figyelni kell minden pillanatban. Úgyhogy jól jönne pár biztató szó, bevalt praktika.
Köszi köszi köszi!
Olyan típus vagyok, aki szigorú saját magával. Más területen is ha hibázom, nehezen teszem túl magam rajta. Sajnos ilyen nevelésben részesültem, úgyhogy ez berögződött.
Nem szeretem könnyen feledni a dolgokat, mert nagyon vágytam erre, hogy vezethessek, úgyhogy még próbálkoznék, de így elindulni nem buli.
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Máshogy nem megy.
Az első nagyon jó tippeket írt, lehet, én is kipróbálom őket. Nekem két hónapja van jogsim, és szép lassan ismerkedem az utakkal. Először a férjemmel és apukámmal megismerkedtünk néhány útvonallal, akár 3-4 alkalommal is végigmentünk rajta együtt úgy, hogy én vezettem, utána kezdtem csak ezeket egyedül. Persze így is reszketett a lábam. Most hétvégén fordult elő először az, hogy egy olyan úton mentem végig, amit előtte nem gyakoroltunk be (bár nem volt ismeretlen, mert utasként többször jártam már arra). Ja, és mögöttem ültek a gyerekeim.
Még mindig félek én is. Tíz perc múlva mennem kell megint, és görcsben van a gyomrom. :) De muszáj megerőszakolni magam, különben feleslegesen dobtam ki azt a rengeteg pénzt az ablakon.
Azt hiszem, itt olvastam, hogy ha napi szinten vezetsz, fél év kell, hogy teljesen elmúljon a félelem. Remélem, így lesz, meglátjuk. :)
Hanyadikra mentél át?
Mert én annyit sz.rakodtam vele, mire meglett a jogsi, hogy a kezdeti első vezetési idegességemet teljesen elvitte az előtte lévő másfél év idegbaj és a kb. 5-10 agyvérzés.
:D
Gyakorolj kis forgalmú helyeken, idővel el fog múlni ez a kezdeti stressz, MINDENKI így kezdi.
Elsőre mentem át. Akkor egy picit sem izgultam. Órákon sem volt bennem ez az idegesség. Mostmar azért jobb azóta a helyzet de még nem múlt el teljesen.
Egyre inkább bemerészkedtem a városba a forgalomba egyedül, és ez sokat segített. Forgalmas főúton is elindultam egyedul, 70km oda -70 km vissza. És nem volt gond, ha egyedul megyek sokkal nyugodtabb vagyok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!