Akik családostul (vagy kettesben) vitorláshajókon hajókázzák körbe Földünk szigeteit, mindannyian rendkívül gazdag családok? Kikötők díjait mindenki képtelenül drágának írja le! Mégis rengeteg vitorlás van, életvitelszerűen élnek rajtuk. Folyt. lent!

Bizonyos, hogy más drágító tényező is van az életvitelszerűen hajón élő számtalan család életében, ami a vitorlázással kapcsolatos, de ha jól tudom, akkor a kikötői díjak a létező legmagasabb, legmegfizethetetlenebb díjtételek.

Akik kettesben, vagy akár családostul így élnek, ők mind égbekiáltóan gazdagok, hogy ezt rendszeresen/állandóan meg tudják fizetni?

Mert sok olyan embert is látni, akik nem tűnnek elképesztően tehetősnek, sőt mintha inkább egyik napról a másikra élnének. (Ha igaz, amit közülük sokan mutatnak magukról a világ felé.)

Azt is hallottam, hogy akárhol nem horgonyozhat le egy hajó sem. Ha igaz, akkor ez tilos. Ha megteszik valami partszakaszon, akkor is ott kell lenniük a vitorláson, vagy körülötte.

Meg aztán ott van az útlevél/vízum kérdés. Hogy jutnak ezen családok el egy kiszemelt országba, ha nincs vízumuk? Az óceán közepén nem állít ki nekik senki egyet sem. Ha pedig papírok nélkül megérkeznek egy idegen ország valamely kies partszakaszára, szerintem amit megtudják a helyi hatóságok, megbüntetik, vagy azon nyomban kitoloncolják az összes családtagot.

Egy példa a fentiekre:

Vitorlázik X család az Indiai-óceánban. Anyuka kitalálja, hogy szeretné, ha mindannyian elhajókáznának Japánba, előtte egy hétre lehorgonyoznának a Fülöp-szigeteken is. Nekem a laikusnak rögtön két probléma X nevű család helyzetével: megfizethetetlenül drága kikötői díjak és vízum/útlevél problémák.

Mégis vitorláznak így, sokan közülük életvitelszerűen.