Kinek mi segített, hogy legyőzze a félelmét?

Anyukám a születésem után nagyon félt a vezetéstől, pedig előtte évekig gond nélkül ment neki. Az segített, hogy ismét rutint szerzett, és fokozatosan vállalt be nehezebb dolgokat, mint pl. kisebb helyen parkolni, tolatni vagy nagyobb városban vezetni (ő ezektől félt a leginkább).

Ha teheted, gyakorolj minél többet!

Ki előtt mondod a leégést...???

Ha családtag, akkor meg fogja érteni, hogy kezdő lévén nem tudsz Fittipaldi módra vezetni.

Ha meg idegenektől félsz, azt ki nem sz.rja le?????

Gyakorolj, és menni fog!

Senki nem születik úgy, hogy egyből úgy vezet, mint egy 20-30 éve naponta vezető ember!

jajj, ne csináld már! Szerinted rajtad kívül mindenki úgy ül be oktatásra, hogy már kiválóan tud vezetni???

Ne csinálj magadnak paranoiákat!

Amúgy az oktatók kb. örülnek, ha nehezebben megy egy diáknak, mert több plusz-órát tudnak kaszírozni. :-D

Az oktató látott már elég sokfajta tanulót, és sok bénát is :)

Használd ki a lehetőséget, tanulj, addig semmi félni valód, amíg ott van melletted az oktató.

Az oktató előtt kell pont a legkevésbé tartanod. Ha nem bírod a stílusát akkor keress mást.

Az oktatót elvégre azért fizeted, hogy segítsen ha valami nem megy.

Az oktató nagyon jól ismeri a forgalmi helyzeteket és fel tudja mérni a veszélyeket. Ráadásul neki van pedálja is beleavatkozni.

Jogilag ilyenkor ő felelős mindenért. Ha hibázol, akkor neki kell korrigálni.

Ha az oktató előtt látványosan nem megy maximum pót órákat javasol ami szintén jó neki. Elvégre fizetsz, van munka.

Szerintem sokkal parább, ha kifogsz egy "belepofázós" családtagot. Nekem faterom volt ilyen. Annyira meg akartam felelni, hogy izgultam, és ezért basztam el dolgokat. Nem volt egyszerű, de már nála is elértem, hogy csak akkor szólal meg ha tényleg fontos.

Sokkal parább helyzeteket hozhat az élet. Például, ha vidéken tanultál és hirtelen egyedül pestre vagy idegen nagyvárosba kerülsz.