Mindenkinek ekkora szívás vezetni megtanulni?
Ez ilyen kötelezően fájó, élet nagy leckéje-dolog kell hogy legyen, mint az érettségin átvergődés, a vizsgák, meg a fogorvos?
Annyira nagyot csalódtam, elkezdtem úgy, hogy sosem ültem vezetőülésben, ehhez képest ügyes voltam és kitartó, most meg nem megy tovább. Valószínűleg lesz jogsim, egyszer. De nem most, nem ezzel az oktatóval, aki először szimpatikus volt és normális, de most mintha elege lenne belőlem, én belefáradtam, hogy nem kapok pozitív visszajelzést, nem tudva, hogy én vagyok-e rossz, vagy őt nem érdekli. Most az jön, hogy szünet, várakozás, mert 4 hónapos várólista van mindenhova, ha váltani akarok, aztán vagy jobban kapok akivel passzolunk vagy rosszabbat, vagy sikerül levizsgáznom vagy nem...beiktatni mindezt a mindennapokba, valahogy kiharcolni az órákat, könyörögni érte, ezzel tölteni minden szabadidőmet munka és család mellett, rajtam a feszültséggel, hogy kell a k#rva jogsi, mert sürgős lenne...valag pénz elmegy rá...
Törvényszerűen az élet szívatásai közé tartozik, amire később nem szívesen gondolunk vissza? Régen is ez volt? Ki hogy élte meg?
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Keresztlányom nemrég tanult meg vezetni, de semmi rosszat nem mondott. Természetesen elsőre sikerült is neki minden.
Vannak akik ebben tehetségesek, vannak, akik kevésbé. Te az utóbbiakhoz tartozol, ennyi.
válasza: válasza:Nekem nem volt, tök normális oktatót találtam az autósiskolán belül.
De nem elsőre! Az első, akit felhívtam, nagyon bunkón és flegmán válaszolt. A fényképek alapján egyik oktató sem volt túl szimpatikus...
Úgyhogy felhívtam azt, akinek csak egy telefonszáma volt megadva, teljesen bizonytalan volt hogy ő milyen lesz.
Felhívtam, azonnal felvette és végighallgatta a 8 perces bénázásomat. Már akkor tudtam, hogy nagy valószínűséggel ő lesz az oktatóm.
És ő is lett! Sokat kellett rá várnom (2017 decemberben vettem vele fel a kapcsolatot, 2018 január végén ülhettem kocsiba... bár Budapesten ez nem is olyan sok várakozási idő).
Az első alkalmon végigbeszéltük az elméletet és csináltunk egy elindulást, a második alkalmon fel-alá köröztünk a Népligetnél, a harmadik alkalommal elmentünk a Népligettől Vecsésre és vissza :D Ezután nagyon alaposan megtanított az alapokra, úgymond "protokollokat" adott nekem, milyen helyzetben mit kell csinálni...
Az is sokat segített, hogy úgymond "fordítva" tanított: először kimentünk a forgalomba, gyakoroltam az autó irányítását, valamennyi rutint szereztem, megismertem az autó méreteit (ha szabad így mondani), csak ezután kezdődött a parkolás. A 28-30. óra után kezdtünk el csak parkolni!! (14.-15. alkalom) És viszonylag problémamentesen ment is, lévén már ismertem az autót valamennyire.
Az is előny volt, hogy Dél-Pesten gyakoroltunk, a friss jogsimmal ez sokat számított, amikor már anyám kocsiját hajtottam, hogy itt-ott ilyen-olyan kereszteződésben mit mondott az oktató, mire kellett figyelni...
Tehát én kifejezetten jól jártam az oktatómmal. 10-12 pótórát vettem tőle, de már az elején azt mondta, hogy 10 a minimum, 30 óra alatt nem lehet megtanulni vezetni!
Sok rosszul tanított tanulóvezetőt látok, rögtön a parkolással szívatják őket, bólyákat kerülgetnek a piac parkolójában (WTF???), tudom hogy régen is rutinnal kezdtek, de szerintem ez egy teljesen elc-szett logika.
Egyébként férfi oktatóm volt, nem tudom hogy a lányokkal mennyire bánt jól-rosszul (tudom, hogy sok férfi oktató alázza a csajokat), de Őt ismerve a nőknek sem voltak szerintem rossz élményei.
19F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!