A németek miért szeretnek a lámanál párhuzamos közlekedésben libasorban birkulni?

Ez nem csak a németeknél van, több más nyugati országban is tapasztaltam. Vagy ha nem ezt, akkor valamilyen más hasonló hülyeséget. Hogy mi az oka? Talán nagyon ráérnek, de én egyszerűen csak azt mondanám rá, hogy nem tudnak vezetni, még ha kissé demagóg is. De az biztos, hogy Németországban az autópályákat leszámítva egy rémálom a városon kívüli közlekedés, mert 70-nel szüttyög mindenki az országutakon. Más helyeken meg még a városban sem tudnak normálisan menni, pl. Anglia...

Biztos le leszek pontozva, de ezért röhögöm ki mindig azokat, akik nagyban szidják a magyar közlekedési kultúrát. Szerintem pont ideális arany középút a nyugati bealvás és a keleti donorjelöltség között.

Van Magyarországon egy ilyen önostorozó városi legenda, hogy mi itt nem tudunk vezetni, nincs ún. "közlekedési kultúránk", a bezzegnyugaton bezzeg csodálatosan vezetnek az emberek.

Nos, ez baromság.

Németországban nem, de Ausztriában elég sokat vezetek, és még az autópályán sem érzem a radikális különbséget az itthoni állapotokhoz képest. Középső sávba ragadnak, egyik feltart a belső sávban 120-al, másik letol 150-nél... pont mint nálunk.

Az egyetlen, ami talán igaz, hogy valamivel nyugodtabbak az emberek, így mondjuk az agresszív agyelszállás talán ritkább, de alapvetően nekem az a tapasztalatom, hogy nyugaton SEM tud vezetni az emberek többsége.

Egész más a közlekedési kultúra, biztonságos közlekedésre tanítják őket - és ez azzal jár, hogy nem kapkod, nem idegeskedik, nem siet. Időben elindul, ráér.

Ezt a budapesti közlekedési stílussal egy idő után meg lehet szokni, ki lehet ismerni - és ki is lehet használni.

Nem nevezném a kérdésben szereplő szokást sem feltétlen rossznak, csak más, mint amihez hozzászoktatok. Egyszer egy ilyennél meg is kérdeztem a kollégámat, aki épp vitt valahova, miért áll a sor végére. Aszondja, miért, sietünk? Jött egy másik autó, aki a belsőben egész előre állt - ahogy én is teszem általában -, rábök, ez siet. Hadd menjen.

Persze kívülről sokszor tutyimutyinak tűnnek, de ha hosszabb ideig él az ember velük, akkor inkább ez, mint Budapest. Itt ha akarok, tudok sietni is, ha meg ráérek, akkor nem dudál le senki a getzibe.

És azért lássuk be, van jó oldala is a dolognak. Nagyon ritkán akarnak elcsapni zebrán, ahogy kerékpáron sem érzem magam életveszélyben ha az autók között kell tekerni. Na ezt például nem lehet elmondani a magyar közlekedési "kultúráról".