Nem merek egyedül vezetni! Hogy lehetne ezt megoldani?

Én egyedül szeretek a legjobban vezetni. Senki nem kommentálja a vezetési stílusom...

Szerintem tudatosítsd magadban, hogy azért kaptál jogosítványt, meg megtanultál vezetni. Tehát tudod kezelni az autót, ismered a szabályokat.

A fék mindenre alkalmazható (persze nem fő úton 50-es tempónál). Tehát ha visszagurulnál, rálépsz a pedálra. Ha meg parkolóban közel van az autó, és félsz, hogy meghúzod, akkor nagyon lassan elindulsz, ha azt gondolod közel vagy a másikhoz, megállsz, kézifék behúz, és kiszállsz megnézni.

Hidd el, 1-2 alkalom kell csak, utána kicsit magabiztosabb leszel. Minden "sikerélmény" csak erősít.

Egyedüli megoldás a gyakorlás.

Menj el késő este, hétvégéken utakra. Ismert utakon, vagy akár kinézel egy célpontot, GPS + megnézed az útvonalat és levezetsz majd vissza.

Én néha csak azért megyek haza vidékre, hogy vezethessek pár órát. Illetve kinézek túrákat, kiránduló helyeket 1-2 órányi távolságra és megyek.

Parkolásoknál, szűk helyeken meg úgy szoktam, hogy biztos helyet keresek, nem erőltetem be az autót. Vagy beállok "valahogy" és utána kitolatok, korrigálok.

"Egyébként elárulom, hogy sokszorosan több baleset van a tötymörgő, a forgalmat feltartó, az 50-es táblánál 40-vel közlekedő autósok miatt"

A balesetet legtöbbször nem a lassan közlekedők okozzák, hanem azok, akiknek a max. 1-2 percnyi időveszteségtől eldurran az agyuk és veszélyes előzésekbe kezdenek.

Merőleges parkoló helyekre érdemes háttal beállni.

Igaz, meg kell tanulni a beállást, de sokkal könyebb lesz kiállni előre menetben.

Gyakorolni kell, másképp nem megy, de eddig sem arról volt szó, hogy az anyós ülésben ülő vezetett helyetted, bár arról nem írtál, hogy konkrétan miben segítettek azon kívül, hogy jelen voltak.

Koccanást, lefulladást, meg gurulást, rossz váltást nem lehet az anyós ülésből korrigálni, ha nincs ott is pedálsor (oktató autó), lélektani segítség, hogy "nem vagyok egyedül".

"A balesetet legtöbbször nem a lassan közlekedők okozzák, hanem azok, akiknek a max. 1-2 percnyi időveszteségtől eldurran az agyuk és veszélyes előzésekbe kezdenek."

Nem. A legtöbb baleset az elsőbbség meg nem adása és a jármű fölötti kontroll elvesztése miatt következik be. Egyik sincs egyenes összefüggésben az agyak eldurranásával.

Ha a gyorshajtás vs. forgalomakadályozás kategóriát vizsgáljuk, akkor a mérleg nyelve igencsak elbillen utóbbi felé az okozott balesetek számának vizsgálatában, erről biztosíthatlak, és egyébként már rengeteg tanulmány készült erről nyugati közép- és nagyvárosok közlekedésében.

Mellesleg én a sokéves autóvezetői pályafutásom alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor láttam "veszélyes előzés" miatti balesetet, jelentsen ez bármit is. Jól néz ki a youtubeos összeállításokban, meg nagyon jól hangzik ez a frázis, de a valóságban nagyon ritkán tapasztal ilyet saját maga az ember (nem véletlenül). Ellenben a kezdő és béna sofőrök forgalomakadályozása napi jelenség.

Autópályán sem a 180-as srácok okozzák a baleseteket, hanem a szellemfékezők és a belső sávban 120 km/h-val tötymörgő járművek.

Én is ugyanígy paráztam az elején. Néha olyan stressz volt a vezetés, hogy fél óra után is teljesen kimerültem, elfáradtam, alig vártam, hogy hazaérjek. De mivel bele akartam jönni, ezért mindig újabb utakra vállalkoztam. Igazából amikor kb. fél év után először bemerészkedtem a reggeli csúcsban Budapestre, akkor is rettentően lefárasztott és stresszelt az egész. Aztán napról napra egyre jobban megszoktam. Kiismertem az autót, ráéreztem a forgalom ritmusára. Aztán 1 év után éreztem először őszintén azt, hogy élvezem a vezetést. Azóta eltelt még egy év és valósággal függővé váltam tőle. Csak úgy szórakozásból is eljárok a környék hegyes-dombos részeire, mert az sokkal szórakoztatóbb, mint a városban araszolni lámpától lámpáig. És én már a kezdetektől fogva csak és kizárólag egyedül szerettem menni, a társaság feszélyezett és elvonta a figyelmem. A mai napig is vannak olyan emberek, akik mellett nem tudok úgy vezetni, ahogy amúgy szoktam.

Szóval a hogy lehetne ezt megoldani kérdésedre a válasz kb. annyi, hogy csinálni kell. Azt, amitől félsz. A félelmet csak az oltja ki, ha rendszeresen szembesülsz a félelmed tárgyával. Természetesen, ha autóvezetésről van szó, akkor ésszel, odafigyelve, óvatosan.

Én pl. remegő kézzel és lábbal álltam ki eleinte két autó közül, amikor épp úgy rám álltak elölről is hátulról is, hogy alig fértem ki. De elméletben tudtam mit kell csinálni, és végül nem mentem neki egyiknek sem, és sikerült kiállnom közülük. Minél több hasonló sikerem volt, annál nyugodtabban viseltem a dolgot. Ma meg már szinte vigyorogva játszom ki az autót az ilyen szorult helyzetből, mert tökéletesen tudom mit csinálok és élvezem is, hogy könnyedén megoldom.

Úgyhogy hajrá, tessék egyedül is vezetni. Eleinte akkor, amikor nincs nagy forgalom, amikor kipihent vagy, amikor oda tudsz teljesen figyelni. Aztán lehet fokozatosan egyre többet bevállalni. És majd meglátod, hogy a gyakorlás és a tapasztalat mondhatni csodát tesz. ;)