Nagy sebesség = élvezet? Avagy ti miért gyorshajtotok?

Először definiálni kellene hogy mit nevezünk gyorshajtásnak. A sebességhatárok átlépését, vagy az útviszonynak megfelelő biztonságos sebesség túllépését? Mert a kettő nagyon nem ugyan az. Az előbbi a közúti balesetek 0,5-1%-áért, az utóbbi meg 30-35%-áért felelős.

Felénk sok olyan útszakasz van, ahol a megengedett maximális sebességgel történő haladás már veszélyes, még nappal száraz úton is, mert keskenyek az utak és sokszor hogy ne szakadjon ki a futómű át kell menni a szembesávba vagy jócskán le kell lassítani. Ilyen utakon én általában mindig lassabban megyek, semmi értelme a gyorshajtásnak. Viszont hosszú, akár kilométereken keresztül belátható egyenes úton nappal meg simán átlépem a megengedett maximális sebességet 10-20 km/h-val, mert még úgy is bőven biztonságosan lehet közlekedni. Ha ennek az okára vagy kíváncsi, akkor nálam az a válasz rá, hogy megszokás. Közel 25 éve így vezetek, sose volt balesetem, sose büntettek meg gyorshajtásért, pedig mindig ugyanígy vezettem.

A száguldozás amire gondolsz az teljesen más kategória. Legtöbb esetben élvezetből, ritkábban pedig sietségből teszik az emberek. De ami érdekes, hogy nem mindig akaratlagos a dolog. Egyik barátom mesélte, hogy az új autójának vásárlásával egyetemben átállították a lámpákat a városban. Szinten mindig úgy szokott beérni a városba, hogy az első lámpánál meg kell állnia (onnan felől sokáig piros) és normálisan, zöldnél elindulva a következő lámpa alatt akkor szokott átgurulni mikor az éppen zöldre vált. Most meg a 2. lámpánál vagy 15 másodpercet kell várakoznia. Mondtam neki hogy én nem érzékeltem semmilyen változást ez ügyben. Másnap mondja nekem hogy igazam van, tényleg ugyanúgy vált a lámpa, csak ő mindig is érzetre választott sebességet és az új autójával úgy el tud városon belül 70-80-al gurulni hogy észre se veszi hogy gyorsabban megy a megengedettnél. Annyira "steril" az autó, hogy semmi sebességérzet nincs benne. (Pedig egy viszonylag új BMW-t vett.) És ezzel nem csak ő van így, már sokaktól hallottam hogy ha nem figyelik folyamatosan a kilométerórát akkor akaratlanul is gyorsabban mennek a kelleténél. Ez a modern autók nem kívánatos hozadéka. Persze, ez nem mentség a gyorshajtásra. Viszont ha valaki szeret vezetni, élvezettel töltötte el a vezetés, és vesz egy ilyen autót, akkor az élvezet keresésének és a sebességérzet hiányának kombinációja simán eredményezhet olyan sebességet ami mások szemszögéből száguldozásnak tűnik.

Néha, kihalt utakon, ahol két dolgot tudok előre: egy nem szoktak mérni, kettő belátom akár km hosszan előre, és biztonságos.

Néha ellövöm a passatot. Egy összkerekes B6 2.0 TFSI-ről van szó.

De van annyi lélekjelenlét mellett eszem is, hogy pályán van az a minőség, hogy 200-zal guruljak, közúton még akkor is 140-150 teteje.

Ha sietek, akkor inkább előbb indulok 10 perccel és megspórolom azt.