Ki hogy vágott bele a vezetésbe jogsi szerzés után?

Szia, én anno 17 évesen tettem le a jogsit. A gyakorlati része elég rosszul ment, egy héttel a vizsga előtt a vezetésen azt mondta az oktatóm, hogy az első 10 percben 4x buktam volna meg. Úgy hogy nem ment valami fényesen. Valahogy mégis átmentem az első vizsgán csodával határos módon.

Otthon aztán apámmal együtt kezdtem vezetni a saját kocsinkat, ami teljesen más volt, mint amin tanultam, mivel ez egy 1,2-es benzines volt, amin meg tanultam az egy 1,9-es dízel. Kis faluban laktunk egy kis város mellett, így ott vezettem vele, illetve egyszer elmentünk egy kb. 100 km-es útra, és szép lassan belejöttem.

Későbbiekben sokat vezettem egyedül is már, illetve a mamát fuvaroztam. De profi még akkor sem voltam.

Amikor 6 évvel később megvettem a saját kocsimat - amivel az egyetemre jártam - akkor jöttem bele úgy igazán.

Összességében szerintem eleinte legyen melletted valaki aki hidegvérű és ért a vezetéshez, jó sofőr. Aztán szépen lassan a fokozatosság elvét követve egyre messzebb mehetsz majd, és már egyedül is. Rá fogsz érezni csak sok gyakorlásra van szükséged.

Attól ne félj, hogy ledudálnak, mert ha így tesznek, akkor sincs semmi. Inkább az legyen, mint hogy valamit szabálytalanul tégy. Eleinte mindenki rutintalan, de ez majd kialakul.

Ehhez is sok gyakorlás kell, mint mindenhez. Én is sokáig izgultam a kezdetekben. Mire kialakul az önbizalmad, az sokszor évekig is eltart, attól függ mennyit vezetsz.

Munka miatt muszáj volt. Nem sofőrként dolgoztam, de általában minden hónap elején volt több céges út és nem adtak sofőrt, csak céges autót.

Volt hogy egyedül menet, volt hogy kollégával. Az 500km feletti utakat általában megosztottunk. Egyikünk vezetett oda, a másik vissza. Így kevésbé is volt fárasztó az egész nap autóban ücsörgés.

A lámpaláz ellen nem tettem semmit. Vezettem, próbáltam a legjobban csinálni, odafigyelni és belejöttem.

Muszáj volt néha egyedül is hosszabb utakra menni, ha olyan munka volt, igen.

Most 19 évvel és bő fél millió km-rel később is ledudálnak, ha pl stop táblánál lassítani merek. Félni nem félek, sőt nem is igazán foglalkozom a gyökerekkel.

A vezetéshez jó érzékem volt már az órák alatt is, a szabályokkal nem voltam néha tisztában, de ez meg az évek alatt változott, nem féltem vezetni de az autózás soha nem volt kihívás számomra, Idegen városban ha nem voltam biztos egy-egy szituációban, inkább intettem hogy menjen az illető, és kevésbé vezettem rugalmasan ott ahol először kellett vezetni.

Ha egy 3 literes tdi jött a 125 lóerős Focusom mögött és mondjuk előzött, hát tegye, nálam az autó csak egy közlekedési eszköz.

Amikor motorra csináltam a jogsit 21 évesen, az kicsit döcögősen ment, és annak ellenére vettem meg az ezres Yamaha-t hogy maga az oktató javasolta a nyugodtabb 600-assal való kezdést, volt a zsebemben közel 3 millió ami éppen csak úgy volt, autó költségmentesen üzemelt, a jogsi idejére hazajöttem kintről, a szív győzött a józan ész felett és úgy vettem meg a motort hogy csak 40-50el "gurultam" kb két utcával arrébb.

Igazából csak másnap realizálódott bennem hogy mi a helyzet, kicsit bántam is meg nem is, itt már bennem volt a félelem anyagi oldalról is, meg mindenhogy, álltam a motor felett, hol is kezdjük címszóval :)

Tavasszal vettem, és bár nyugdíjas tempóban de nyár közepére kezdtem úgy ráérezni a gázra, dőlésre, hogy lassacskán próbálgattam szerpentines részeket de úgy éreztem magam mintha csak biciklivel mennék fel-le, azt mondjuk nehéz volt kezelni hogy rutinosak egyenesben 100-150el úgy előztek kifelé hogy nehéz volt uralkodni magamon magukban biztos gondolták hogy ez is csak divat motoros, de tudtam hogy rutintalanul nem az a legfontosabb hogy felvegyem a másikkal a tempót, holott még a súlypontokat sem érzem kellően, azt meg nem szerettem volna hogy kimenjen alólam egy rossz döntés miatt.

Úgy két nyár elteltével már magabiztosabb voltam, mondjuk kitoltam a gyakorlást addig ameddig tudtam Október végéig is ha az idő engedte.

Aztán már én tapadtam egy-két sofőr hátsójába :)

#1 üdv kolléga :)

Jogsi után 1-2honapig apuval és párommal mentem felváltva. Apuval főleg városba (bp csúcsforgalomba) ill autópálya(M3 eleje többnyire) egy benzines kia rio val ekkor kb 25eves jogsija volt aktivan vezetett is ill kb 10eve taxizott bp -n. Párommal inkább a városon kivül mentünk (országút, szerpentinek, autóút stb) neki egy dieseles sx4 -ese volt akkor. Jogsi szintén meg volt kb 25éve 10+évet teherautozott, kicsit több mint 10eve buszozott. (Tgk előtt is buszozott már). Ugyhogy elég sok mindent tanultam tőlük. Apu mikor latta megy ez nekem, egyre többször egyre hosszabb utakra vihetem el a kia -t. Apu azota is taxizik, párom most már férjem azota is buszozik és kicsit több mint 3éve -1év kihagyással- én is buszozok. :) anno mikor levizsgáztam B -ből mondtam is az oktatónak, hogy megyek majd tovabb, buszosnak készülök.

Nem féltettem, hogy ledudálnak. Nem volt kint a T betű, de nem ért különösebb hátrány. Pedig volt olyan, hogy a Váci úton Árpádhídtol kifele minden piroslampanal lefulladtam ill M3 kivezetőn Szerencs utcanal is sikerült lefulladnom. Vészvillogo ki es szenvedtem..... többiek szó nélkül ki kerültek, nem volt dudalas, anyazas stb.

Üdv 28N

#7

Üdvözletem :) Jó látni, hogy a hölgyek is egyre nagyobb számban jelen vannak köztünk :)