Miért van olyan nagy arcuk azoknak, akiknek ugyan vadiúj autójuk van, bár 80%a hitel?

Lassan 8 éve van jogosítványom, ezalatt levezettem több, mint 300 ezer kmt, nagyrészt autópályán, de sokat mentem vezetestechnikai treningekre is. Nagyon szeretem az autókat, a vezetés az egyik hobbim, az autó nálam mindig is többet jelentett egy használati eszköznél. Ennek megfelelően az eddigi összes autóm nagyon meg volt/van becsulve, karbantartva.

Kedvenc autómarkam a BMW, azonbelul is a sorhatos benzines e46/e39 modellek, sajnos ezekhez meg nem volt szerencsém. Volt azonban első autónak egy e36 316i, később, amikor Németországba költöztem, és évi kB 45,50 ezret vezettem, akkor volt először e39 530d majd legutóbb e60 535d.

És itt lenne aktuális a kérdésem. Olyan emberek, főleg nagypapa, de sokan mások, így kollégák, volt osztalytarsak, tágabb rokonság éveken át folyamatosan beszolt nekem, és a csaladi/baráti összejöveteleken minden egyes alkalommal ledegradal, hogy én milyen hülye vagyok, hogy ilyen "batar nagy penztemeto", "lefingott német prémium", maffiozobejemve stb autóval járok, mert hogy azok milyen sokba kerülnek, meg használtak, meg sz@rok, bezzeg az ő dácsijájuk, suzukiuk, meg fiat, seat, opel stb mennyire jó autó, és hogy ők mennyivel okosabban csináltak, mert ők újonnan vették, és nem 10 évesen, mint én. Az már persze nem számít, hogy én minden esetben kpra vettem autót, úgy, hogy nem ment el az összes megtakarított pénzem, ők meg 20-30%onerovel vettek valamit hitelre, és egy havi megtakarításuk sincs, de én vagyok a balek mert egy 10+eves sokat futott prémiumban ülök.

Csak azt szajkozzak, hogy jajj az e60 milyen sz@r mert 75 ezer bele az olajcsere, de ha én szoba merem hozni, hogy nekik havi 80 ezer a hitel arra a mini SUV-ra, már megy a sértődés.

Miért ilyenek az emberek? Miért kell lenezni azt, aki addig nyujtozkodik, ameddig a takaroja ér? Mindig a lehetőségeimen belül értem, azert vettem bmw-ket mert 1 az tetszett, 2 mert kerestem annyit hogy bőven megtehessem, 3 annyit mentem vele, hogy ki is tudtam használni a teljesítményét.

Most azonban karácsonykor úgy néz ki, végleg besokalltam. A nyár folyamán hazakoltoztem Magyarországra, és itt már évi 10 ezernél nem megyek többet, azt is csak vidéki kirándulás alkalmával, így megvalltam a szeretett dízel bömbitől. Eddig 5000 euronal drágább autót meg nem vettem (az e60 egy kivasarolt céges autó volt, így jutottam hozzá elég olcsón), és most felvetodott, hogy esetleg vehetnek valamit drágábban, mondjuk 10 000euroert. És itt a rokonság megint nekem esett, hogy ennyi pénznél már csak új autóban szabad gondolkodni, mert "csak kettofelmilla" hitel és akkor lenne egy opel crossland x suvom.. Amikor mondtam nekik, hogy bocsi de én inkább annyiért veszek autót, amennyi pénzem van, és nem a bank pénzéből fogok menozni a szomszédok előtt, vérig sertodve távoztak...

Vegul egy Honda Accord 2.0 lett, maradva az 5000 eurós határnál, mert most az építkezés és a csaladalapitas van a középpontban, nem az autó. (persze kedves rokonok ezért is leszoltak, mert az Accord sokat fogyaszt, bezzeg az ő 1,2 haromhenger turbós vmijuk keveset, én vagyok a hülye megint..)

Kérdem én, miért ilyenek az emberek? Én nem kezdtem el nekik ócsárolni, milyen fos/nem fos a Dacia, nem taglalom, milyen ormótlan egy suv, és nem kérdezgetem őket arról, hogy na nem robbant e még le az otó, meg nem mondom, hogy vigyétek a poroltot is a kocsiba hátha kigyullad..

Egyszerűen nem tudom már hogyan kezelem nyugodtan a megjegyzéseket.. Aki esetleg hasonló helyzetben van, annak milyen taktika vallt be?