Tágulási/Kiegyenlítő tartályt hogyan és mivel lehet szépen kimosni?

A kiegyenlítőtartálynak két ellensége van: a hűtőfolyadékból lerakódó mocsok (vízkő, rozsda, hengerfejtömítés sérülése esetén olajos ganéj és minden más), illetve a hő. Az előbbin lehet segíteni, mégpedig a kolléga által írt trisós fürdővel. A forró trisós víz gyakorlatilag mindent eltávolít, amire nincs szükség: oldja a vízkövet, zsírt, rozsdát - csak lehet, hogy többször kell használni (hűtőrendszer és automata mosógép takarítására is szeretem alkalmazni, nincs párja). Mikor én ilyesmire vetem be a trisót, a többszöri áztatást próbálom meg, mert azzal nem lesz karcos a felület, mint a vakarás, kefével sikálás esetén. A karcos felület egyrészt csúnya, másrészt azon hamarabb megtapad a kosz.

Mikor a barna színű ganéj (vízkő, rozsda és olajos szennyeződés együttesen) lejött, hipós vízben szoktam kicsit áztatni, az kifehéríti az elszíneződött műanyagot is. Pedig a kémia szabályai szerint nem kellene neki, de valahogy működik. És ilyenkor jön a meglepetés: vagy jó a végeredmény, vagy nem. Vannak olyan műanyagok, amiken 10-15 évnyi melegvizes kezelés - mármint hűtőfolyadék - után olyan szinten jelenik meg a degradáció, hogy még véletlenül sem lesznek átlátszóak, mert teljes keresztmetszetükben bemattulnak. Ilyenkor jön a magyar nyelv peremszókincsbeli szavainak intenzív felhasználása (egyszerűbb helyeken csak káromkodásnak hívják), ezzel ugyanis nem tudsz mit kezdeni. Ha mégsem cseréled a tartályt, de szeretnéd tudni, hogy áll a hűtővíz, akkor ajánlom a kétütemű Trabantokon benzinszintjelzőként alkalmazott megoldást, a kalibrált mérőpálcát.