Daihatsu Charade móka pályaautó: motorcsere, vagy turbo?

Ugye ismerjük a jó öreg 1.3as Charade-t, aminek a szteroidos 1.0-s turbós kistesója 100 lónál is többel bírt, de ennek a 90-e se egy rossz dolog. De...

Szóval, amatőr pályaautónak szánnám, forgalomból kivont, szállítóval a pályához víve, stb. Tudjuk, lacházán FRT, máshol szlalom, s pályanap.

Gondoltam kicsit tovább gondolom ezt az egészet, s még többet hozok ki ebből az ékszerdobozból (tudom, tudom, ennyi macera meg pénz beleölés után lehetne venni valami jobbat is, de hát, gyerekkorom óta szerettem ezt a kis bigyót :) ): ez vagy motorcsere, vagy turbósítás.

Előbbire láttam magyar példát is (hahu-n valaki lepapírozott (kalapom emelem előtte, mennyi bürokrácia lehetett azzal) 1.6os Applause motoros Charade-t árult, nem is sokért), utóbbiról inkább külföldi netes oldalakon olvastam (Dél Amerikában pl nagyon szerették szintén ezeket a kocsikat, így akadt ilyen átalakítás is).

Nos, kérdés: szerintetek melyik éri meg jobban időben, szenvedésben, pénzben, s melyik hozza a jobb feelinget?

Van egy olyan kis sanda gyanúm, hogy a turbósításba beleőszülnék, de még sosem csináltam olyat (persze ezért szakihoz is kéne mennem vele; szerencsére van 1-2 távolibb kontaktom ilyenre), de a motorcsere meg valahogy megöli a 'lelkét', még ha házon belül is történik a dolog.

[ahogy olvastam neten, a kocsi elbírja mind a kettőt komolyabb átalakítás nélkül is; azaz nem kell csilliárd forintos új fékrendszer, meg felfüggesztés, meg miatyánk hozzá]