Sose fogok tudni megtanulni vezetni?

De, mások is vannak ezzel így. Egy részük épp emiatt sosem vág bele a jogosítvány megszerezésébe. A többiek pedig elkezdik, majd sok-sok pluszóra vétele után vagy átmennek (ez a jellemzőbb) vagy nem tudnak levizsgázni. De még a vizsga után is évekbe telik hogy megtanuljanak jól vezetni.

Ha kitartó vagy, akkor simán van esélyed hogy megtanulj normálisan vezetni.

Az a nagy probléma,hogy úgy állsz a dolgokhoz,hogy te képtelen vagy autót vezetni,és krízishelyzetben biztosan le fogsz blokkolni.

Valószínűleg le fognak a többiek pontozni,hisz mindenki csak egy fiatal kis p*csának tart,de elmesélem neked az én történetem,esetleg mások is olvassák,és rájönnek,hogy nincs lehetetlen.

Fiatal,félénk,szerencsétlen,két balkezes szőke csaj vagyok.A jobb és bal kezem nagyon nehezen tudom csak megkülönböztetni. Ha ismernél,te is azt mondanád,hogy nekem soha ne adjon senki jogosítványt.

Elkezdtem vezetni,totálisan sikertelen voltam,nagyon sokáig egyenesen sem tudtam tartani a kormányt,téptem a váltót. Nagyon lassan dolgozta fel az agyam az infókat,elsőbbségadásnál megvártam a kilométerről jövő autót is. Volt olyan,hogy a szembejövők sávjába tévedtem. Nem tudtam figyelni a gyalogosokra,a zebrák felét észre sem vettem. Lassan kapcsoltam a lámpáknál,már rég zöld volt,amire elindultam.

Egyetlen egy dolog volt,amiben biztos voltam: nem engedem,hogy engem megbélyegezzenek csak azért,mert szőke vagyok és nő.

Nem hittem ugyan magamba,és tudtam,hogy rosszul megy a vezetés,de mégis meg akartam mutatni,hogy nekem is sikerülhet.

És sikerült! Pedig a vizsgámon is nagyon szőke voltam. Kézifékkel akartam elindulni,összekevertem a jobb és bal kezemet és a ellenkező irányba mentem,mint a vizsgabiztos kérte.

Ezzel közel sem ért véget a küzdelem.A családomnak is bizonyítanom kellett,hogy megérdemlem a jogosítványt. Nem hittek abban,hogy én tudok vezetni,úgy kezeltek mint egy óvodást. Rendszeresen sikítoztak mellettem,és kiabáltak velem,kioktattak különféle hülyeségekről,és legalább 15 olyan eset volt,amikor közölték velem idegesen: "Ha most nem szólok,akkor elütöd a gyalogost/nekimész az autónak/ meghalunk stb."

Rengeteget sírtam emiatt,néha azt mondtam,hogy soha többet nem ülök a kormány mögé.

DE megérte! Végül is elismerték,hogy képes vagyok autót vezetni,SŐT! Oda jutottunk,hogy több ember véleménye alapján kifejezetten jól vezetek. (Anyukámat megtanítottam tolatva parkolni,illetve leküzdeni nagyon sok vezetéssel kapcsolatos félelmét.)

Ha van lelkileg,fizikailag,és úgy összességében a közvélemény által megbélyegzett,vezetésre alkalmatlan ember az én vagyok! ÉS láss csodát,biztonságosan vezetek egyedül hosszabb távokat is.

utolsó, ez nem csak hozzáállás kérdése, vannak olyanok, akik tényleg leblokkolnak és nem igazán alkalmasak vezetésre, akárhogy is akarják.

mivel a kérdezőt nem ismerjük, nem tudhatjuk, melyik kategóriába tartozik.

én is hasonló vagyok, most 30 évesen rábeszéltek a jogsiszerzésre, mert a családi cégben még biztosabb lenne a helyem.

én is olyan vagyok, mint a kérdező, egyszerűen leblokkolok és fejben lassú vagyok hozzá.

a vezetésoktatóm elég türelmes ember, de mikor nekiszegeztem a kérdést egyszer, mondta, h nincs nagyon érzékem hozzá, és csak a 30. óra után megyünk ki az elhagyatott útról, annyira nem megy.

mondjuk azóta sokat fejlődtem, 12. óra óta a forgalomba vezetek, de még mindig úgy érzem, h egyedül sosem fog ez menni.