Tudsz mondani olyan régi, "fapados" autót, aminek akár többször is átfordulhat az órája anélkül, hogy tönkremenne az autó?

Több ilyen is van, a motorjuk, váltójuk kb örök darab, csak a karosszéria.....ott a probléma.

Ilyenek voltak a Kadett, Escort, Audi 80, Peugeot 205, 309, Golf I,II Passat, stb.....

Peugeot 504

Toyota Corolla E70

Volkswagen 1200, 1300

Mercedes-Benz W123

Mondani is tudnám,de azt nem hallod meg,így leírom:

Először is egy autó tönkremenése nem az óraátfordulástól függ.

A régebbi 100 ezernél átforduló órájú kocsiknál volt esély,hogy nem ment tönkre az autó,de az is a használat minőségétől függött.

Hallottam egy olyat,hogy (állítólag) szőke nő egy új manuális váltós kocsira azt hitte,hogy automata,berakta 1-esbe,majd nyél gázon 80-nal elment vele 20 km-t,és kampóbassó a motornak :)

Szóval ennyit a kilóméterekről,meg a tönkremenésről.

Nekem több Wartburgom volt,azok is 100 ezernél átfordultak,de kellett vigyázni rájuk.

A probléma a régi autóknál a motorkopás - egy Kispolski vagy ezerkecske hiába rendelkezik akármilyen fain, igénytelen megoldásokkal (a rozsda megfelelő karbantartással nem probléma), ha a motor kb. 200.000 km után szétmegy, a henger túlméretes lesz a dugattyúhoz képest és hát már a régi járművekben is ez számított a legnagyobb költségtételnek javítások terén. Amíg ritkaságszámba ment az autó, addig lehetett találni olyan hülyét, aki sufnituningba vállalkozik a javításra, de általában gazdasági totálkár.

A szocialista kétüteműeknél ez hatványozottan jelentkező dolog - ellenben a diesel motorok alacsonyabb fordulaton is járnak és a blokk is általában keményebb anyagból van, tehát valami korai '60-as, '70-es évekbeli adagolós diesel lesz szerintem a megoldás. A már említett márkák közül a Peugeot kezdett el korán kisteher diesel motorok személygépjárművekbe ültetésével - ma kb. az összes ilyen autó Afrikában fut, de a diesel Merci is jó megoldásnak tűnik, bár annak tényleg csak a legfapadosabb zöldséges verziói voltak olcsók újonnan. Ha hazait kell mondani, akkor Csepel :)

Benzines típusokkal a probléma Európában, hogy itt mindig is a kis motorokat preferálták. Lehet, hogy Amerikából lehetne olyan autót mondani, ami ott fapados meg olcsó is volt és strapabíró is, de régi autóknál itt talán a Volvo, esetleg valami MG vagy Audi motor az, ami tényleg elmegy 1.000.000 km-t (egy Citroen Kacsának vagy VW Bogárnak erre azért nem sok esélye van, hacsak nem fanatikus bütykölő a tulaja). Mikor a '70-es évek végén betörtek a piacra a japánok, akkor változott nagyot a világ és ha lassan is, de minden gyártó eljutott arra a szintre, hogy ez nem volt többé probléma, szóval olyan 1980-1990 között húznám meg a határt, amikortól lehet olyan benzines fapados modellt kapni, ami eldöcög az óra átfordulásig (ha rendszeresen szervizelik). Ugye a szoci blokk országait (köztük minket) ez csak a rendszerváltástól érint, de mondjuk itthon a Kadett E, Swift vagy Polo II voltak az első olyan modellek, amikkel ez egy mezei tulajnál is megeshetett.

Mondani is tudnám,de azt nem hallod meg,így leírom:

Először is egy autó tönkremenése nem az óraátfordulástól függ.

A régebbi 100 ezernél átforduló órájú kocsiknál volt esély,hogy nem ment tönkre az autó,de az is a használat minőségétől függött.

Hallottam egy olyat,hogy (állítólag) szőke nő egy új manuális váltós kocsira azt hitte,hogy automata,berakta 1-esbe,majd nyél gázon 80-nal elment vele 20 km-t,és kampóbassó a motornak :)

Szóval ennyit a kilóméterekről,meg a tönkremenésről.

Nekem több Wartburgom volt,azok is 100 ezernél átfordultak,de kellett vigyázni rájuk.

Mihez képest olcsó?

Az eredeti árához képest vagy a mostani árához képest.

Csak mert egyértelműen a német uralja ezt a trónt.

W123, W201, W124 trióval, természetesen dízel változatai.

Régen nem volt olcsó de manapság egy pár éves szutyok mercihez vagy bmw-hez képest aprópénz és nem rohadsz le velük az útszélén ellentétben a mai hypermodern dízelekkel.