Te bevállalnál a lenti esetben egy szalonautót?

Hitelre már egy porszívót se vennék. Ha egyben meg lenne a pénzem, és a szalonban meg az az autó, ami megfelel nekem, akkor már ma megvenném.( Pár éve Suzuki Swiftet vettem szalonból, csak hitelre. Később nem tudtam fizetni, elvitte a bank. Most nincs kocsim, de a hitelt továbbra is fizetnem kell, ha nem szeretném a lakásomat is elveszíteni.)

[link]

Hitelre semmiképpen nem vállalnám be, de önerőből igen.

Ki kell számolni, 15 évre biztos nem terveznék egy autóval, még újjal sem. Én az enyémet 2 évesen vettem 4 év hitelre (eddigre már túl volt egy 55%-os értékvesztésen a szalon árához képest), amint lejár a hitel tervben van a cseréje és a jelenlegi piaci árakat elnézve, újabb kb. 40%-os értékvesztéssel számolok a vételkori árához képest, ami azt jelenti, hogy kb. 300-al többért tudom majd eladni, mint amennyi önerőt beletettem és hitel kamatra kifizettem (ez a minuszos tétel a hiteles autónál). Na ezért nem vennék szalonból új autót, mert az mindenképpen nettó bukta, még ha 15 évre tervezed is.

Klíma talán lesz benne, mert anélkül már nem lehet autót eladni, még használtat se nagyon. De 3,2 millióért tényleg olyan fapados verziót kapsz, hogy siralmas. (Persze viszonyítás kérdése.) Értem, hogy vonzó, hogy új autó, új modell, de ha belegondolsz, alapjaiban csak a forma változik. Oké, más motorok, új futómű, stb, de valójában nem ég és föld a különbség az előzőhöz képest. Tudni kell várni szerintem, ha számít a pénz is. Új autóból én is ilyet tudnék csak venni, legalábbis hitel nélkül. Volt pár autóm már, egyet megfogadtam: alapmotorost, alapfelszereltségűt nem szeretnék többé. Nem sznobizmusból, hanem mert egy nagyobb motoros, jobban felszerelt sokkal-sokkal élhetőbb mindig, mint az, amit bázismodellnek hívnak. Ha Swiftből jót szeretnél, az 4,5-5 millió lenne. Nem azt mondom, hogy én csinálom jól, de általában veszek egy 6-7 év körüli, jó állapotú, kevés kilométeres autót. Mindig olyat keresek, ami lehetőleg a legmagasabb felszereltségű, abban még az ülések is jobbak, mint az alapkivitelben. Azon kívül könnyebb lesz eladni később. Használom 3-4 évig, közben elkezdem keresni az utódját. De soha nem azért veszek, mert kell valami, hanem akkor, amikor szembejön az, amit kár kihagyni. Szerencsém is van, akad több autókereskedő barátom, akik szólnak, ha van valami, ami érdekelhet. Tudod, amiből évente 1-2 esik be. Ügyvéd néni fullos, kevés kilométeres, rendesen szervizelt autója, amit beszámítanak az új Audiba. És az a megrázó, de egyben felemelő élmény, amikor az eladó elsírja magát, amikor tudatosul benne, hogy elviszed a szeretett autóját, hiába ül bele egy újba ezután. Használom az ilyen autókat pár évig, amíg meg nem unom, aztán ha felbukkan a következő, cserélek. A régit meg eladom nagyjából ugyanannyiért, mint amennyiért anno megvettem. Nem akarok hazudni, volt amit 80 ezerrel olcsóbban adtam el, de volt olyan is, amit 4 év használat után többért sikerült elpasszolni, mint amennyiért megvettem, bár az olcsóbb kategóriás gép volt. Persze én többet fizetek ezért 10-15 év alatt átírásokra meg ilyesmire, de ez még mindig elenyésző ahhoz képest, amit csak azzal elbuksz egy új autó megvásárlása után, hogy beleültél és kigurultál a kereskedés kapuján.