Mikor egyedül autóztok nincs az az érzésetek mintha nem is lennétek egyedül?

ha csak simán gurulsz, az is nagy figyelmet igényel...ezért érzed úgy, mintha nem lennél egyedül..

otthon persze hogy dögunalom van(már akinek)

De, én is így vagyok vele, figyelem hogy a többiek mit csinálnak, az ők fejükkel is gondolkozok, stb. Hosszú úton mindig akad valaki, akivel úgymond együtt megyünk, akaratomon kivül. Már olyan is volt, hogy ugyanabban a parkolóban álltunk meg pihenni (talán nem véletlen), és összehaverkodtunk.

De én amúgy is úgy vagyok vele, hogy imádok autózni, egyedül érzem a legjobban magam, mert ilyenkor tényleg csak a kocsikázásra tudok koncentrálni. Számomra nem unalmas, vagy fárasztó, hanem kis túlzással terápia.

Nekem is volt ilyen érzésem. Majd kiderűlt, hogy az előző tulaj 2 napig volt holtan az autóban.

Valami kihalt erdőszéli parkolóban találtak rá, valami szív gebasza volt az öregnek.

Vásárlásnál nem derűlt ki mert a vínasszony nevén volt az autó.

(lada samara)