Régi Daihatsuk (Charade, Applause) hogy hogy ilyen olcsók?

Hű. Jó régi kérdés, de válaszolok rá, hátha rákeres valaki. Nekem az első autóm egy 92-es Applause Li. Nullextrás, a felszereltsége kimerül egy balra ÉS jobbra is forgatható kormányban és egy szélvédőben. Megy. Fordulékony, könnyű vezetni. És gyakorlatilag ennyit kell róla tudni. Meg azt, hogy ezek az autók menetrendszerűen lesznek hengerfejesek, aminek a javítása 70 ezernél kezdődik, ha mást is kell csinálni, akkor bizony egy százasnál kevesebbel ne is számolj. Az enyém is átélte ezt, sőt a Facebookon a daihatsus csoportban mindenkié. Nekem kb. minden létező tömítést kellett a motorban cserélni, meg akkor már ékszíj, meg vízpumpa, meg ha ott vagyunk, olajcsere, és így álltunk meg 110-ben. Persze ne is várjunk mást, sokukban most van először cserélve a hf.-tömítés, 26 év és jellemzően 200-300 ezer kilométer alatt ha akart, átéghetett a tömítés vagy elrohadhatott maga a hengerfej. Típushiba még a hűtőrendszer meghibásodása is, sokszor a hengerfejhiba is ezért jön elő. Viszont meg kell hagyni, hogy az enyém hengerfejesen is megtett vagy ezer km-t országúti tempóban, mire rájöttem, hogy ez már nagyon a végét járja, szóval igazi japán módjára nem adta fel. Megette a maga olaját, belekortyolt fájdalmában a hűtővízbe (amit aztán már 5 perc alatt ki is nyomott), de nem hagyott ott sehol.

Nos egyrészt ezért olcsó. Másrészt mert ennek a márkának nincs nívója. Ha japánra gondol az ember, eszébe jut a Suzuki, a Toyota, a Mazda, a Subaru, és amikor említi valaki neki a Daihatsut, annyi a reakciója: a micsoda? Ennyire ismeri az átlag júzer a márkát, ezért nem is mer ilyet venni.

Harmadrészt mert ősöreg autó az Applause, a Charade, a Cuore. Hasonló korú autókat nem is találni ennél jelentősen drágábban, hacsak nem kuriózumok vagy pajtaleletek.