Ti mikor autót vettetek, hogyan válaszottátok ki a megfelelő kocsit?

én olyan régen vettem az elsőt, hogy már nem emlékszem. Amit javaslok.

1. nevezd meg magadban az autóra szánható keretedet.(számolj a kezdeti költségekkel is)

2. gondold át, mennyi ideig akarod használni az autódat.

3. találd ki, mire akarod használni, milyen alap követelményeknek feleljen meg

4. számold ki, mennyi pénzt tudsz az üzemanyag költségen kívül az autódra fordítani.

5. így keress a hirdetések között autót.

A következő összetevőkből állt:

Ár

Kinézet

A típus megbízhatósága

Állapot

Vezetési élmény (mennyire érzed hogy neked tervezték)

Véletlenül futottam bele a végső kocsiba. Anyagilag nem a lehető legjobbat választottam (Swift, Toyota Corolla), inkább az arany középutat. A stílusomnak nagyon fekszik, elég jó áron fenntartható. Annyira megtetszett hogt vettem még 2-t :D

A felhasználási mód volt az elsődleges: évi 20.000km autópálya, nagyon ritka városi használattal (havi 100km, az is 3-4 alkalomra). Ezért lett dízel.

Legyen tágas az utastér, hatalmas a csomagtér jelenleg 2 felnőtt és egy baba, később két gyerek számára is, de ne legyen kombi. Így lett Skoda Octavia.

Az előző két pontot kombinálva alacsony fogyasztást követelve lett az 1.6 CRTDI a konkrét motor.

Mindenképp garanciális használt autót akartam, így elég volt a dasweltautó oldalát nézegetni.

Ezek után már csak mazsolázni kellett a hirdetések közt a felszereltség szerint.

Bő két hét, napi két-háromszoros lekérdezés és 3-4 autó személyes kipróbálása után megvettem az utoljára kipróbáltat.

Kompromisszumot viszont kellett kötni: ezüstmetál színre vágytam, de bordómetál lett. Mai napig nem tetszik a színe, de a többi jó tulajdonság kárpótól: 130-al pályázva 5,2 literből elvan, halk, biztonságos és a gari is megérte a magasabb vételárat (3 hónap multán teljesen ingyen cserélték a klímakompresszort, ami jól működött, de volt egy kis susogó hangja).

Voltak anno vágyaim.

Aztán ahogy az anyaiak engedték, úgy oldottam meg.

Mindig, már kis óvodás korom óta voltak "terveim"

Nem rakta anyuci-apuci a fenekem alá a cuccot, nagyon sok évig kellett dolgoznom érte.

Így lett ami lett.

Egy sok éves amcsi kocsi, ami az országban lévők legtöbbjét lekörözi.

Tök boldog voltam/vagyok, bár sokat kell költeni rá (drága és ritka egy alkatrész), de nem bántam meg, és még így is meg vagyok vele elégedve.