A sérült karosszériát, mikor helyrehozzák, hogy tudják kikeverni ugyan azt a színt, ami eredetileg előtte volt?

van színkódja,ezt a kocsin fel is tüntetik de jobb helyeken a biztonság kedvé ért leveszik a színkódot a tanksapkáról hogy ha netán az évek során változott már a színe akkor ne üssön el.

szóval színkódok alapján megy és géppel keverik.

A legegyszerűbb eset az, ha sikerül megtalálni az autó színkódját és a vevő is beleegyezik abba, hogy profi módon keverje-kevertesse az ember a színt. Ilyenkor kerül sor az ún. számítógépes színkeverésre: az ember egy adatbázisból lekéri, hogy az adott színkódhoz milyen összetevőkből mennyi kell, kiszámolja, hogy a szükséges mennyiségű festéknél ez mennyit jelent, beméri őket egy edénybe, összekeveri, azt' meg is van a gyárival megegyező szín. Ha a színkód nincs meg, lehet próbálkozni azzal, hogy évjárat és gyári megnevezés alapján próbálod belőni a színkódot, az is jó szokott lenni, innentől ugyanaz a sztori. Ha még ez sem vezet eredményre, akkor jönnek a színkártyák. Fogsz egy olyan fényezett felületet, amit nem nagyon kezdtek ki a környezeti hatások (én ehhez egykor a tanksapka fedelét szerettem használni, leszereltem, vittem magammal, a belső oldala általában gyári fényű volt, nem kezdte ki az UV) és a sok-sok színkártyából megkeresed azt, ami a legjobban hasonlít rá, majd az alapján kevered-keverteted a színt.

Ezekkel a megoldásokkal az a gond, hogy a számítógépes adatbázis, a megfelelő pontosságú mérleg (0,1 g teljesen indokolt, ráadásul tárázható kell, hogy legyen) és a jó minőségű festékből felhalmozott raktárkészlet (mert Neoluxból és nagypapa csehszlovák kerítésfestékéből nem fogsz számítógépes adatbázisból keverni) piszokul drága, ezért az ügyfél néha nem szívesen fizeti meg az árát. Jön az "óccsóbban nem lehetne?" kérdés.

Na, ilyenkor jön a próbálgatás. Nekiállsz kutyulni, megpróbálod eltalálni a színt - ez az, ami nekem sosem ment, mindig irigykedve néztem a fényezőket. Pár év tapasztalattal már tudja az ember, egy adott árnyalathoz nagyjából mit kell összekeverni és az adott árnyalat fújás után hogyan változik, a löttyöt sötétebbre, világosabbra, kékebbre, sárgábbra kell-e keverni.

De néha hiába minden próbálkozás, nem jön össze a keverés. A festék az UV hatására fakul, a karcoktól tompul a fénye. Így egy 8-10 éves autónál hiába keverteted ki pontosan az árnyalatot, elüt az újonnan festett felület a többitől. Ilyenkor jön az univerzális trükk: políroztatod az egész autót, javul az összkép. Csak sajnos a modern, vízbázisú festékek között van olyan is, ami nem egyszerűen fakul az UV-től, hanem az árnyalata is módosul, ezen nem segít a polírozás. Mint ahogy azon sem, hogy az egyes alapanyagokon (acéllemez, alumínium, műanyag) más-más árnyalatot ad ugyanaz a festék. Néha a gyári fényezésnél is látni egy pici eltérést, újrafújásnál pedig ez csak erősödik, ha a vízbázisú gyári fény után oldószeressel dolgozol.

De - mint írtam - némi gyakorlattal mindent meg lehet oldani. Aki ügyes fényező, az le tudja úgy festeni az elemet, hogy csak alapos vizsgálódással derül ki a turpisság.