Megbuktam az első forgalmi vizsgámon, és nagyon csúnyán kiborultam. Ez miatt lehet ellenszenves és távolságtartó velem az oktatóm?

Az első 10 percben megbuktam orbitális b_romságok miatt. Az 50 tanuló órám alatt nem fullasztottam le annyiszor autót, mint a vizsga első 10 percében, ami persze bukáshoz is vezetett. A vizsgabiztos azt mondta, hogy elég volt, menjünk vissza az udvarba. Ott amikor kiszállt, először elkezdtek potyogni a könnyeim, végül pánikrohamszerűen zokogtam, és kapkodtam a levegőt.

Az oktatóm még mellettem ült, már nem is emlékszem miket mondott, de éreztem rajta, hogy csalódott bennem, mert előtte ügyesen vezettem. Végül otthagyott a kocsiban, és mondta, hogy ha megnyugodtam majd visszajön.

Rá két napra felhívtam, (meg akartam kérdezni, hogy mikorra kaptam új vizsgaidőpontot) és kedves hangon, konkrétan úgy vette fel a telefont, hogy "parancsolj nyuszika", ami tőle nem is újdonság, mert akikkel jóba van, azt így becézgeti(korábban engem is hívott hasonlóképpen). Aztán amikor meghallotta a hangom, és tudatosult benne, hogy én hívom, kicsit elkomorodott a hangja, elnézést kért a megszólításért, és közölte, hogy azt hitte, hogy egy szívéhez közelebb álló tanuló keresi...

Majd, megmondta az időpontot, a vizsgabiztos szavaira utalva közölte, hogy majd hívjam fel később, hogy mikor menjek hozzá plusz órákra, hogy ne legyen a következő vizsga is egy "katasztrofális ámokfutás"...

Eddig teljesen jó bizalmi kapcsolatban voltunk, mindenben támogatott és segített, de most ezzel a "azt hitte, hogy egy szívéhez közelebb álló tanuló keresi" szöveggel úgy érzem, mintha eltaszítana, és a szemében már nem érnék semmit. Hozzáteszem, hogy annyira jóban voltunk, hogy viccelődött azzal is, hogy csak azért nem fogad örökbe, mert nincs nyitva a hivatal...

Elég labilis vagyok... lehet ebből még egy normális kapcsolat, és sikeres forgalmi vizsga két hét múlva, vagy végleg elástam magam a szemében? Eléggé szégyenlem magam..

L20